You'll never walk alone!

Egyszerűen itt ez a meccs, de nem kezdhetem mással, mint az örömteli hírrel, hogy a klub leleplezte a 2010/11-es valamint 2011/12-es szezonra szóló hazai mezét, és finoman fogalmazok, ha azt mondom, kurva jól néz ki. Menő, vörösebb mint valaha, abszolút must have minden fan számára. A gyönyörűség ára a már megszokott 42 és 65 font között mozog, függvén attól, hogy hosszú- vagy rövidujjút választunk, valamint attól, hogy kérünk-e rá Premier League vagy Bajnokok Ligája jelvényeket. Legszívesebben ma este már ebben küldeném pályára a fiúkat. Ya beauty!

De térjünk vissza a ma estére. A birminghami találkozó több, mint kínos helyzetbe sodort minket. Gerrard beismerte, a Cityvel szemben már a kevésbé esélyesebb felet képviseljük, s Benitez - ha nem is egyenesen de - bevallotta, hibázott Torres lehozásával. Ha a spanyol a pályán marad, lehet, hogy egyet belőtt volna Ngog milliónyi elpazarolt helyzetéből, mellyel még a kezünkben tarthattuk volna sorsunkat. Tavaly is kiadós duzzogás követett hasonló találkozókat, idén azonban a túlélésért küzd a klub.

Kár is keseregni, ami megtörtént, az megtörtént. Új nap, más küzdelem. Ma egy másik fenyegető veszéllyel kell szembenéznünk: a Benfica bármennyire is tagadja ezirányú terveit, egyértelmű, hogy betonvédekezésre fogja helyezni a hangsúlyt, melyekből szélvészgyors kontrákkal igyekeznek majd fordítani. Nagyon fontos, hogy ne feledjük, a Liverpoolnak ma gólt kell lőnie, sőt, nem ártana többet is.

Nem áll jól a klub szénája sérültek terén sem: Skrtel, Fabio Aurelio, Kelly de az eltiltott Insua is maródi. Babel eltiltott, Maxi Rodriguez pedig a már jól ismert okok miatt nem játszhat. A bal oldal nemhogy meggyengült, hanem egy az egyben eltűnt, Carragher, Agger, vagy Degen léphetnek ki, de egyikük sem mondható egy csábító opciónak. Benitez egy pár nappal ezelőtt lezajlott sajtótájékoztatón úgy reagált, hogy a kezdőfelállás akár egy 3-4-3, 3-3-3-1, vagy egy 3-2-4-1 sorban is megtörténhet. Több, mint kiváncsian várom a pályára küldöttek névsorát. Már jó ideje köztudott, hogy nincs olyan, hogy gyenge, vagy közepes liverpooli csatársor, ugyanis a vörösöknél vagy van, vagy nincs ilyen műfaj, attól függően, játszhat-e Torres. A feltételezett forgatókönyv szerint Gerrard és/vagy Kuyt fogja segíteni Fernando Torrest elől, remélhetőleg eredményesen. Lucas és Aquilani is bekerülhet a kezdőbe, akár egymás mellett is, habár az olasz nem valószínű, hogy kilencven percet bírna a pályán.

A Benficának egyértelműen több vesztenivalója van, a Liverpoolnak viszont jóval erősebb akarata. Reméljük az Anfield hangulata, egy kis varázslat és a csapat egy jól kifogott formája nemcsak megakasztja a portugálokat, de jól el is keni a szájukat.

A Benficát most tegyük félre, egy igaztalan bírói döntés megfosztotta a csapatot attól, amit jogosan megérdemelt volna: a győzelemtől. Babel hibája azért fájt különösen, mert a meccs egy mozzanata alapján sem adhattuk volna ezt a portugál csapatnak. Ugyanakkor, ahogy azt előző posztomban említettem, a vereség nem fáj, mivel szép játékkal, és többnyire hatékony védelemmel harcoltak a fiúk, az idegenben lőtt gól pedig komoly előny lehet még. Ahol egyedül probléma lehet, az a bal szárny, Insua ugyanis sárgalapja folytán kiesett a visszavágóból. Node ezt majd egy másik posztban.

A Premier League igazi mumusa ellen vonul harcba a Liverpool: Manchester United, Arsenal, Tottenham, Everton. Csapatok, melyek pontot vesztettek Birmingham városában. Több, mint félelmetes névsor. De a Liverpool szekerét is megállították már az Anfielden egy 2-2-es döntetlen keretében. A meccs csak Ngog parádés góljáról maradt egyedül emlékezetes, találata bármely klub büszkesége lehetne, valamint akkori műesése egy pontot ért. Borzalmas mérkőzés volt...

Most azonban nem más, mint Fernando Torres áll a támadóék élén, és ahogy egy kommentátor mondta róla: "Fernando Torres has a chance! And if Fernando Torres has a chance, Fernando Torres scores!". Reméljük a spanyol bombaformáját nem fogja elfojtani a liga legkényelmetlenebb fociját játszó Birmingham. A hét elején pályára küldött keret kellhet a kékek megtörésére, kérdés, Benitez emberei mennyire fáradtak, s mennyire törekszik a pihentetésre a spanyol menedzser. Nem szabad ugyanis elfelejteni, jövő csütörtökön ismét pályára lép a csapat a portugálok ellen, hogy aztán vasárnap az idegenben nem túl acélos Fulhamet fogadja. A cottagerek szintén EL-szereplők, sőt, csütörtökön Németországba utaznak, így remélhetőleg nem okoznak majd problémát a vörösök számára.

Semmiképpen sem veszett fejsze nyele a találkozó. Ha a koncentráció szintje hozza a Portsmouth-Lille-Sunderland-Benfica tengelyt, a Birmingham holnap nulla ponttal tér öltözőjébe. A döntetlen nagyjából a vereséggel egyenértékű, így hajtós meccsre számíthatunk. A Eurosport 2-nek ezúton szeretnék gratulálni, amiért a Wigan -Fulham találkozót közvetítik, de a Digisport is inkább Bundesliga-meccseket preferál a Premier League-gel szemben. Akit nem zavar az ismétlés, az 21:20-tól megtekintheti a Digisporton. És hogy miért elsőszámú fordulópont a holnapi mérkőzés? Nos, azért, mert ezen kívül, még van hat darab. Összesen hét forduló év végéig. Kötelező huszonegy pont, hogy legyen még egy halvány reménysugár a negyedik helyre. Bízzunk a többiek botlásában!

Ha másért nem, hát az eredményért érdemes lesz megnézni a meccset: kiderülhet, keletkezett-e valamiféle tartás a csapatban a Sunderland ellen nyújtott impresszív teljesítmény hatására, vagy pusztán folytatódik idegenbeli botladozásunk.

Még mindig megborzongok, ha belegondolok abba a kilencven percbe, melyet a csapat produkált a Lille ellen idegenben. Egyes lapértesülések szerint már a CIA is megvásárolta a sugárzási jogokat, feltehetően afganisztáni fogolytáboraik számára. Reméljük a játék színvonala inkább a mérkőzés anfieldi párjára fog emlékeztetni. Valahol azt se bánnám, ha kikapnánk, csak olyan játékkal tegyük azt, amivel nem úgy kell visszacsempészni Liverpoolba a szurkolói harag elől. Nézzük hát az oddsokat.

Alberto Aquilani ezúttal is csak tévénézőként tekintheti meg a meccset, egy bokasérülésre hivatkozva Benitez nem nevezte a keretbe. A menedzser felhívta a figyelmet rá, a sérülés oka ugyanaz a probléma, mely az olasz fél éves kihagyását eredményezte. Csöppet sem bíztató jelek. Aquilani mellett Maxi Rodriguez sem léphet pályára, aki Atletico-s nevezése miatt nem vehet részt a Liverpool színeiben egy EL találkozón sem. Előző bejegyzésemben jósolt felállást Benitez jócskán átírta a Sunderland ellen, Lucas - nagy bánatunkra - ezúttal nem került a kezdő tizenegybe, de ami már valóban meglepetést okozott, Aquilani sem. Ehelyett egy Mascherano-Gerrard-Babel-Kuyt-Maxi középpálya állt ki. Hogy miért bíztató és miért borzasztó ez a taktika? Bíztató, hisz egy alapvetően támadószellemben felépített csapat világklasszis játékosokkal, s végre-valahára elegendő támogatást élvező Torres-szel. Hogy miért siralmas? Gyakorlatilag a Liverpool összes valamirevaló játékosát felvonultatja: egy igazi mindent verő shotgun. A kérdés, hányszor lehet vele lőni? Leginkább egyszer. A rotációt ugyanis egyedül Benayoun személyében lehet megjelölni, ha feltesszük, nem akarjuk csökkenteni a pályán levő csapat minőségét. El Zhar, Ngog, Lucas és Aquilani nem azok az emberek, akik pályára küldése meccseket fordíthat meg, akik friss erővel ruházhatják fel egy elcsigázott tizenegy tagjait. Remélhetőleg ez változik meg a nyáron. Ha rövidtávon vizsgálódunk, a Liverpool szezon eleje óta nem látott stílusban focizott, Torres bombaformában van, s kezd valami pozitív hangulat uralkodni a szurkolók körében is. Összességében kedvező a csillagok állása.

Hogy a másik oldalról is ejtsünk pár szót, a Benfica kemény dió lesz hazai pályán. A portugál bajnokságot magabiztos hat ponttal vezető csapat komoly fejtörés okozhat majd a védelemnek, reméljük Agger és Carragher boldogul majd a feladattal. Ezek ellenére úgy érzem, ezt a meccset is csak mi veszíthetjük el. Egy Sunderland elleni formával komolyabb csapatok is verhetőek lennének, s sokat segítene egy idegenben szerzett találat, nemkülönben egy győzelem. Reméljük hát a legjobbakat.

Talán a szezon szimbólumának választhatnánk a Sunderland ellen vívott őszi mérkőzésünket. Egy meccs, melyen Spearing kezdő lehet, eleve baljós felhőket predesztinál, mellyel még véletlenül sem a kis angol tehetségét becsmérlem. Sérültek minden poszton, sírás, fogcsikorgatás, és akkor jött az a labda. Túlzás lenne azonban kijelenteni, hogy a Liverpoolt saját shopjában kapható strandlabdája győzte volna le. Egy borzalmas sorozat horrorisztikus koronája volt az a találkozó, mely minden szurkoló öt-dolog-melyet-elfeljtenél-a-szezonból listáján rajta található.

A múlt heti fájdalmas vereség, s az odavágó kudarca egyértelmű jogalapot biztosítanak arra, hogy a Sunderland ma csúnyán kikapjon. A keret gyakorlatilag teljes, Fabio Aurelio és Skrtel hiányzása nem befolyásolják - remélhetőleg - a felállást. Szokásos four-five-one az elvárt forma. Agger és Carragher párosa az utóbbi időben egészen egymásra talált, habár a középső védelem egy-egy megmozdulása miatt a meccsek továbbra sem ajánlottak szív- és érrendszeri problémákkal küzdő szurkolók számára. Igazán veszélyes pontnak a bal oldalt érzem, ahol Insua kényszerű játszatása nemcsak tapasztalatlansága, de teherbírása miatt is veszélyes. Az argentín, akire egyik pillanatról a másikra szakadt rá a teljes bal oldal védelme, életkora ellenére derekasan állja helyét. Hibái kizárólag rutintalanságából fakadnak, olcsó, néha drága leckék árán kitűnő játékossá válhat, ám szívesebben nézném el tisztén a veterán Aurelio beadásait. Év eleje óta két meccsen pihenhetett Insua. Elképesztő adat!

A középpályán visszatérhet Aquilani, aki a Portsmouth ellen már PL-szinten játszott. A kérdés csupán az, Benitez őt, vagy házikedvencét, Lucast játszatja-e majd. A széleken Kuyt, Maxi, esetleg Babel és Benayoun jöhet szóba, Riera kiesésével itt is szűkültek a lehetőségek. Elől a már megszokott Torres-Gerrard páros rohamozhat. A spanyol formája gólért kiált a mai meccsen is. Hasonló magasztos szavak nem mondhatóak el szeretett kapitányunkról, aki év eleje óta keresi azt, amelyet egyesek gólvágó cipőnek, mások formának neveznek. Véleményem szerint jót tenne Captain Fantastic-nek, ha rúgna egy istenes gólt, és végre elhinné, hogy képes jól játszani. 

A másik oldalról is érdemes pár szót ejtenünk. Campbell, Bent vagy Jones roppant komoly veszélyt jelentenek a kapura, elég csak megemlítenünk, hogy Darren Bent 20 góllal áll a Premier League góllövő-listáján. A Sunderland számos kellemetlen percet okozott már nagy csapatoknak is, döntetlenek garmadáját elérve. Reméljük, ma nem ezt a formájukat hozzák.

A tippem egy 3-1, Torres kétszer köszön be, miután Gerrard már egy hatalmas bombával kitépte Gordon hálóját. 

Ahogy még éppen látjuk a megállóból távozó villamost, s futunk utána, habár már reménytelen, úgy lassít ebből a rohanásból a Liverpool-szurkoló, mostanra pedig megáll. Nem káromkodik, nem szíd senkit sem, tudja, ez cseppet sem segít, a lehetőség elment. Már nem is lehet reménykedni. Elutasítás, düh, alkudozás, depresszió, belenyugvás: a haldokló öt lélekállapota. Mi elértük az utolsót.

Talán kevésbé fájna a kudarc, ha egy nagy küzdelem csúcsán, egy katarktikus kilencven percben, hatalmas harc árán legyőznek minket. Ugyanakkor azt sem mondhatjuk, hogy nem dolgozott a csapat. Épp ellenkezőleg, ettől a kerettől ennyi tellett. Hogy tizenegyest kapott a United? Ugyanmár, nem ezen ment ez el. Habár kiemelném Lucas "áldásos tevékenységét, mely Valencia ölébe helyezte a labdát... De nem ott úszott ez el, lássuk be. Egy megfelelő szezonban itt nulla pont sem lett volna halálos. Öröm az ürömben, hogy előzetesen azt vártam United-fan barátaimtól, hogy szétcincálnak egy vereség esetén. Hogy mennyire nem történt ez meg, az egészen félelmetes volt. A meccs az olasz bajnokik közt is csak az unalmasabbak közé fért volna be. És ez fájt. Egy haldokló csapat utolsó kiáltása hörgése volt ez Európa felé, mely visszataszítóbb volt mindennél. Egy ócska kettőegy. Érdemes a klub hivatalos Facebook-bejegyzéseinek kommentjeit olvasgatni, gyakorlatilag masszív elkeseredés az egész.

A tét mostantól nulla. Az EL megnyerése semmin sem változtat, maximum Torres és más kulcsemberek Anfielden tartását szolgálhatja. Benitez nyári távozása gyakorlatilag tény, a spanyol managert előreláthatólag a Real Madrid szerződtetheti. Helyére egyes találgatások szerint Mourinho érkezhet, ám az olasz szakember csak a két amerikai távozása esetén venné át a vezetést.

Riera a héten igazolhat a CSKA Moszkvához 6 millió fontért. Jay Spearing az év végéig a Leicester Cityhez került kölcsönbe, míg Skrtel és Fabio Aurelio közel vannak az áhított visszatéréshez.

Én most már csak egyet kívánok, nyerjünk meg minden elkövetkező meccset, hogy legalább rajtunk ne múljon.

Mert azt valljuk be, ha ma győz a Liverpool, azt meg fogja vizsgálni a Vatikán is. Habár a hetet 7-1-es gólkülönbséggel zártuk, és a tavalyi négyegy is hasonló előjátékkal indult, az oddsok kifejezetten ellenünk szólnak.

Vegyük először is azt a pofátlanul jól focizó büdös evertonos Rooneyt. Nincs mit tagadni, még Benitez is beismerte, hogy az angol válogatott elsőszámú csatára bíz elképesztően bűvöli a labdát az utóbbi időben. De méltatlan egyedül őt kiemelni, van mögötte egy kiváló játékosokból álló brancs, amely lelkiismeretfurdalás nélkül gázolt át idén az Arsenalon, a Milanon, és még egy raklapnyi nagy, közepes, és pitiáner csapaton. A Vörös ördögöket továbbá fűti egy nem kicsit megalapozott bosszú.

Az egy dolog, hogy tavaly a Liverpool legyőzte őket az Anfielden, erre még a legelvakultabb scouser is azt mondta akkor, hogy idegenben ez nem lesz ilyen egyszerű. Nem mintha az a 2-1 oly sétagalopp lett volna. Eljött a tavaly március, és bizony Reina hibája miatt rendkívül gyorsan hátrányban találta magát a csapat, egy olyan mérkőzésen, mely akár a bajnoki címről, de Benitez állásáról egyaránt dönthetett. Aztán az aranylabdára akkor még nyugodtan esélyes Nemanja Vidic nyomott egy váratlan reboot-ot, és egy pillanat alatt a mezőny leggyengébb játékosa díjért versengett (Anderson és Lucas azért még harcban álltak ezért a címért). Torres, Gerrard, Vidic piros, Fabio Aurelio, Dossena. Úgy ment be négy gól Európa mamutjának, hogy Ferguson-nak nem volt ideje új doboz rágóra. A meccset sajnos nem láthattam élőben, de mikor sms-ben értesítettek a 1-3-as állásról, először azt hittem, szeretett öcsikém felcserélte az oldalakat. De nem. Hahh, micsoda nap volt! Év elején egy igazi bírói tévedés-parádét kaptunk, valamint egy sokkolóan zseniális, igazi Torres szólót. Az hogy a végén Ngog is betalált, igazán széppé tette a délutánt, annak ellenére, hogy nem ártott volna kicsit előbb érkeznie annak a találatnak. Carragher kérdéses mozdulata (szvsz nem volt tizi), Valencia kapufája végig ott tartotta a kést torkunkon. Benitez szerint beindult a szezon, eljött a písz-láv-heppinessz uralma.

Nem így lett. Azóta a világ több mint 180 fokos fordulatot vett (+k*360° ahol k e Z akiértiérti), s nem mondhatnánk, hogy liverpooli szempontból kedvező irányba indult volna. Ami mellettünk szól, az egyedül egy tény: igazi meglepetésre egyedül a United ellen volt képes a csapat. Remélhetőleg most is előrukkolnak valamivel. 

 Vereség esetén helyzetünk több mint válságosra fordulhat. Ötödik szerény pozícionk egyedül annak köszönhető, hogy vagy egy vagy kettővel több meccset játszottunk ellenfeleinkkel szemben. Újabb három pontvesztés egyet jelentene azzal, hogy utolsó mentsvárunk az EL marad egy esetleges BL-indulásra.

Győzzön a jobb, azt hiszem senkit sem lepne meg ma egy vereség. A Chelsea ellen is olyan roppant szolidan szoptunk ki 2-0ra, hogy kettőt se pislogtunk, már vége volt a meccsnek. 

You'll never walk alone!

A hétfői meccs már mutatott számos pozitív jelet, ám egy igazi Liverpool szurker/szakértő fájdalmas leckék során megtanulhatta már, aki reménykedik, azt visszakézből törli arcon a következő találkozó. A csütörtök felett tehát roppant csúnya felhők gyülekeztek.

Ez az Európa Liga valahogy nem ízlik nekünk, lássuk be, szar íze van a Tibi csokinak a Lindt után. Olyan izé az egész, mesterkélt. A nemzetközi sajtó sem épp a Liverpool pártján áll, s végül szeretném megemlíteni azt az esetet, mely jócskán beárnyékolta a csütörtöki találkozót: Albert Riera úgy gondolta, eljött az ideje, hogy tegyen még egy lapát szart a már így is omladozó kupacra, s a spanyol sajtón keresztül hátba támadja Benitezt, s a klubot. A megoldás (?) orv, galád, megkockáztatom azt a jelzőt, melyet az irodalmi nyelv és a sajtó igen ritkán használ: geci módszere ez véleményének kifejezésére. Nyilatkozatában süllyedő hajónak nevezte a Liverpoolt, s elítélte Rafa kommunikációs hiányosságait. Az etikátlan megközelítés Riera eltiltását eredményezte, melyet hétfőig szabtak ki jelenleg. Felmerül a kérdés, mit akart elérni a spanyol focista? Miért nem beszélt először Benitezzel? Sajnos vannak helyzetek, s ez pont ilyen, melyben félre kell tennünk minden jó érzésünket, szép emlékünket, és el kell adni Rierát egy orosz klubnak most rögtön. Bomlasztó, demoralizáló elemekre nincs szükség, pláne nem egy ilyen helyzetben levő csapatnál. A rohadt alma megfertőzi az egész kosarat, melyet meg kell akadályozni, bármi áron. Sajnálatos, hogy így ér véget vörösmezes karrierje.

Hogy a koronát is feltegyük az előzményekre, tudnunk kell, a csapat egy gólos hátrányba került a Lille otthonában. Nem volt ez egy all-inclusive nyaralás.

A csapatokat teltház fogadta az Anfielden, a hangulat frenetikus volt, a hétfői győzelem meghozta a szurkolók hangját is, akik az utóbbi időben ráébredtek, hogy igenis aktív befolyásolói lehetnek az eredménynek. Az első 5 perc bemelegítése után elindult egy olyan liverpooli őrlőgépezet, mely az első félidő egészét dominálta, s gyakorlatilag saját tizenhatosához szögezte a Lille-t. Lucas egyéni szólója, tőle szokatlan módon, fantáziadús megmozdulás volt, a büntető a lassítás után abszolút jogos volt, Steven Gerrard pedig - ha mást nem is de - ezt tökéletesen értékesítette. Johnson, Babel, Torres és StevieG minden mozdulatában benne volt a vezetés, Lucas is mintha látott volna a pályán. A csapatok nekigyűrkőztek a második félidőnek. Úgy tűnt, a Lille matematikusai rájöttek a szünetben, ez az 1-0-s állás bíz nem jelent nekik továbbjutást. Kiegyenlített játék jellemezte az első 20 percet, Torres az 51. percben pedig beköszönt. Olyan Torresesen: "némá, megin' viszi a kapura, BAZMEG EZ BELŐTTE!". Zseniális, egyszerűen nem lehet rá szavakat találni. A 70. perctől azonban elkezdődött a bekkelés. A vörösök már legszívesebben a hátukat locsolták volna forró vízzel, a csigazabálók ugyanakkor egyre inkább érezték, hogy itt bizony még lehet keresnivalójuk. Sajnos a záróakkord csak a 88. percben jött el, Gerrard toligált ügyesen, hogy utána Torres rúgja be azt a labdát, aminek kerek egylabdányi helye volt bejutni ott, ahol bement. Továbbjutás, heje-huja. Riera nagyon rába***ott az időzítéssel. 

A Benfica verhető ellenfél, az azt követő Atletico-Valencia lehetőségek már kevésbé csábítóak, de mit lehet tenni?

A hétvégét egy külön bejegyzésben fogom górcső alá venni!

Én idén először bízom a csapatban. Reméljük, a hétvége méltó befejezést hoz! You'll never walk alone!

P.S.: Gratgrat Gera!

A Liverpool az utóbbi időben finoman szólva sem kápráztatta el nézőit játékával, parádés megmozdulásaival, s rá oly jellemző comeback-ekkel, de tegnap úgy tűnt megtalálták góllövő cipőiket, agyukat, valamint taktikai érzéküket, s egy majdnem parádésnak nevezhető estével ajándékozták meg közönségüket és velük együtt engem. De vajon miért menő megdugni a buli legrandább csaját? Megpróbálom megválaszolni!

 Azt nem mondanám, hogy a szezon mélypontja a Wigan-Lille meccstengely lett volna, egyrészt az ősz sokkal borzalmasabb játékot hozott, másrészt még előttünk áll a tavasz. Azonban az apátiába süllyedés legvégső fázisa ez a hét volt: a teljes reménytelenségé, a hitehagyottságé, az általános kedvtelenségé. Nehéz ezt megértenie annak, aki nem Pool-szurker. Hogy rettegnünk kellett egy Portsmouth elleni vereségtől. Hogy félő volt, a mérkőzés végén kárt teszünk magunkban. A csapat kulcsemberei olyan beletörődéssel passzolgatták a labdát, hogy nem egy szurkoló fejében megfordult, önként jelentkezik cserére. Ez alól nem volt kivétel Gerrard, Kuyt, Benayoun és Mascherano sem, Torres pedig sérülése miatt még mindig finoman mozgott. Carragher az egyedüli, aki sosem nyugszik, ami abszolút jogosnak vélhető, ha feltesszük, ő is tudja, minden megmozdulásában ott van egy ordas hiba lehetősége. Agger néha kaphatna pár energiaitalt, nemegyszer elszunyókál a pályán. Végül, és utolsó sorban, kisbetűvel -dobpergés- Lucas. Az abszolút csőd. A hiperaktív nyomorék, a csapat igazi kerékkötője, a teljes antitálentum, az építkezés zsákutcája, az alibipasszok királynője. Mozdulataival komplett támadásokat tud tönkretenni, a védekezést pedig úgy képzeli el, mint a szabadrúgások legurítását: finoman odapasszolni minden labdát az ellenség lábára, hogy utána Reina szopjon. A múlt heti performansza már élettársának, Beniteznek is feltűnt, s felismerve a helyzetet, bizalmat szavazott a Bolton ellen arcpirítóan szar teljesítményt nyújtó Aquilaninak.

Valahol időben megérkeztünk ezzel a tegnapi meccshez. Ha most azt mondanám, hogy bíztam a csapatban, akkor enyhén elferdíteném az igazságot. Aztán felcsendült a You'll never walk alone, s ahogy 45000 ember egyszerre énekelte a himnuszt, éreztem, hogy ma talán mégis megérte leülni, ha másért nem, hát ezért az élményért. Még a Digisportos kommentátor is csendben hallgatta végig azt a hátborzongató méretű támogatást adó dalt.

 És ahogy elkezdődött a meccs, egyszerre nem találtam a szavakat: ezek passzolnak bazeee! Ezek építkeznek! Ezek, ezek tudnak focizni! Aquilani, Úristen, de szép, Torres micsoda lövés! Ezek és hasonló gondolatok repkedtek fejemben, a katarzis pedig a hat perc alatt szerzett három találat alatt jött el. Torres, Aquilani, Maxi Rodriguez és Babel fickándoztak a pályán, öröm volt nézni minden megmozdulásuk. A sorból talán egyedül Steven Gerrard lógott ki, akit érezhetően frusztrált számtalan kihagyott helyzete, a könyöklést is ennek tudhatjuk be. Remélhetőleg az FA nem nézte a meccset. A Pompey találata elég szégyenletes volt, ha jól láttam valahol a Kelly-Carra vonalon kell keresni a felelősöket. Nevettem, mosolyogtam, és nagyokat kiáltottam, hogy a végén boldogan kapcsoljam ki a gépet, és nyugodtan aludjak. Szeptember óta nem lőtt a csapat 2 gólnál többet egy meccsen! Döbbenet!

 Ezért volt tehát hatalmas szó ez a tegnapi győzelem, s eltekintve a hetünket, minden önbizalomra szükség van: a Lille ellen egy gólos hátrányban vagyunk, mely nem ledolgozhatatlan, csak pusztán kényelmetlenné teszi a csütörtöki meccset. Vasárnap pedig nem máshoz látogatunk, mint szeretett pajtikáinkhoz, remélehetőleg a tavalyihoz roppant hasonló ( négynél lehet több is) eredményjelzővel hagyjuk el az Old Trafford gyepszőnyegét.

 Ha ezek után sem indul el a szezonunk, akkor bíz' megérdemeljük. De most már menni fog. Érzem.

You'll never walk alone!

A csapat elvette a kedvem az írástól. Keresem a szinonima-szótárat, hogy eddig még nem használt jelzőket gyűjtsek, de nem valószínű, hogy találok új szavakat teljesítményükre, így úgy döntöttem, hogy mindent elsöprő cunami-szerű kifakadásomat a Lille elleni meccs utánra tartogatom. Ott talán még elképzelhető, hogy történik valami érdemleges (pl kiesünk). Addig is visszabúvok odvamba, mert szégyenlenem kell, hogy Pool-drukker vagyok. Itt minálunk nem is hajnallik még, holott máshol stbstb.

Körömrágós várakozással telt, s telik az a durván egy hét, mely két pályára lépésünk között terül el. A nemzetközi barátságos mérkőzések lezajlottak, ismét lehetett aggódni a játékosainkért, a Terry-Bridge kontra Angol válogatott is újra reflektorfénybe kerülhetett, s összességében különösebb attrocitás nélkül véget is ért ezt a pár nap.

Érdekes módon, a szezon nagyrészétől eltérően csupa jó hír szállong a klub körül. Kezdjük hát a játékosokkal!

Pepe Reina vörös volt, vörös, s remélhetőleg vörös is marad 2015-ig, amennyiben kis kacsójába veszi pennáját, és aláírja a már asztalra helyezett szerződését. Talán nem túlzok, mikor úgy fogalmazok, Reina a klub legjobb játékosa volt idén. Nélküle valahol nagyon mélyen kóvályognánk. Képes volt megbabonázni a kaput, a labdát, és nemegyszer a játékosokat egyaránt. Példáért nem is kell messze mennünk: a Blackburn ellen a 93. percben fogott egy olyan fejest, amely a mai fizikai tudásunk alapján nem kerülhette el a hálót. Egyszerűen matematikailag volt képtelenség, hogy azt a gólt megússza a Pool, de a spanyol hálóőr valamit mahinálhatott a Mátrix-szal, s egy Chuck Norrist, Jack Bauert, valamint Dolph Lundgrent megszégyenítő vetődéssel termett a bal alsónál, hogy úgy nem mellesleg szerezzen három pontot a csapatának.

Kettes számú jóhírünk tárgya Javier Mascherano, aki mára a PL, ha nem a világ legjobb védekező középpályása lett. Az argentín, Benitez legnagyobb felfedezettje, hisz valljuk be, a West Hamben lejátszott öt meccse nem élete formáját hozta ki a dél-amerikaiból, s kalandos átszerződése sem volt épp egy jó jel. S hogy miért tart itt ahol? Mert mindenütt ott van, sosem fárad, becsúszik, nem kíméli magát, s csapata érdekeit saját testi épsége elé helyezi. Be kell ismerni, néha elgurul a gyógyszere, de az a védekező középpályás vesse rá az első követ, aki teljesen normális (lássuk be, elég fostos poszt). Node vissza a jelenhez: Benitez biztos benne, hogy Masch még a nyár előtt új szerződést ír alá. Taps, taps, kukac.

Átigazolási fronton is hízelgő pletykák repkednek, Simon Kjaer a Palermo dán védője nem venné rossz néven, ha a Liverpoolban folytathatná. Arda Turan a Galataseray szélső bekkje is hasonló véleményének adott hangot a minap, miszerint Európában a Liverpoolt roppant mód kedveli, s régi álma, hogy az öreg kontinensre szerződhessen.

És hogy végképp felrázzam apátiába süllyedt szurkolótársaim, örömmel tudatom mindenkivel, hogy Glen Johnson ott lesz a Wigan elleni csapatban! Hogy kezdeni fog-e, az már nem biztos, de az angol visszatérése gyakorlatilag teljesértékűvé teszi a keretet. Hehh, de rég volt ilyen!

A nemzetközi porondon sem sérült meg senki, Benitez valószínűleg kottarészegre itta magát másnap a hír hallatán (én ezt tettem volna).

Fel hát a Wigan ellen, minden melletünk szól!

You'll never walk alone!

Me' megin' nem látta. Azér' nem ír. Ismét lemaradtam a meccsről, de ismétlésről megtekintettem az első félidőt, valamint a második fontosabb jeleneteit. A csapat csapatként továbbra is problémákkal küzd, habár egyéni szinten nem egy remek megmozdulás történt, említhetném Reina és Mascherano helyét a Eurosport.com Team of the Week-jében, vagy a tényt, hogy Torrest gyakorlatilag csak szabálytalanul tudták szerelni, hogy a Stevie G - Torres páros villanásáról ne is beszéljünk.

De mégis, valami hibádzott. Azok a védelmi megoldások (??)... Elsírtam magam. Vagy a tizenegyes. Ha valaki megnézi az ismétlést, egyértelmű, hogy be kellett fújni, de a körülmények sokkal érdekesebbek. Három vörösmezes küzdött azért a labdáért, amivel semmit sem kellett volna csinálni, csak jó messze elrúgni. Lássuk be, ez azért nem akkora etwas. És még hány ilyen megmozdulása volt az Agger-Carra-Insua védőhármasnak. Mascheranot csecsemőkorában jobb-bekk-tejen tartották, vele nem is foglalkoznék, hisz idén ismét megmutatta, hogy miért van a kezdőnkben. Hiába van a valóságban négy középső védőnk, egy halom szélsőnk, minőségileg egyedül Johnson tekinthető európai mércével is jó játékosnak. Carragher lassú, kétségbeesett, és rémesen szabálytalan megmozdulásait jól egészítik ki Agger "jéé-a-pályán-vagyok" megnyílvánulásai. Insua hiába igéretes, néha hajmeresztő mozdulatokkal okoz szimultán szívrohamot a nézők felének. Nem is csoda, a klubot két francia bajnokságban játszó védővel (Adil Rami, Rod Fanni) is hírbe hozták, meglátjuk mi sül ki belőle.

Szeretnék még kitérni Fabio Aureliora. Ő egy igazi poén. Egy emberi testben nincs ennyi elbaszható alkatrész, mint ahányszor ő sérült. Negyven perc után tehát ismét lebattyogott a pályáról, s ki tudja mikor látjuk újra, Skrtel-lel együtt még jó ideig otthonról fogják nézni a meccset.

Legközelebb hétfőn játszik a csapat, ekkor a Wigan otthonába látogatunk. Reményt keltő Torres visszatérése, melyet egy góllal is megkoronázott, valamint a tudat, hogy Kyrgiakos újra játszhat (Jézus én ennek tényleg örülök). Ezután a Lille következik idegenben, majd a Portsmouth hazai pályán, hogy végül a franciák látogassanak az Anfieldre. Egy nyudíjas sétarepülés tehát, kérdés mit tudunk belőle elbaszni.

Továbbra sem látom azt az átütő erőt, ami egy Bajnokok Ligája mérkőzésen eredményes szereplést biztosítana, vagy képes lenne legyőzni egy Chelsea-t. Elértük azt a pontot, ahonnan okos gazdálkodással már nem lehet felfelé elindulni, csupán egy tőkeinjekcíóval. Nem szabad tehát nagyon előre tekintenünk. Ahogy Benitez ismétli sokszor, mindig csak az elkövetkező meccsre kell koncentrálni, s most igazat adok neki. Azonban a Blackburn elleni győzelem 2-1-e felér egy kisebb vereséggel. Azt a klubot ki kellett volna tömni 3-4-5 góllal. Szkeptikus vagyok tehát további szereplésünkkel kapcsolatban.

What the fuck? Hátrányból felállni? Három gólt lőni? Ráadásul Mascherano, Babel és Gerrard? Ez.... Ez egészen olyan szagú, mintha itt történne valami roppant pozitív. Maga Benitez is szinte sokkot kapott. Habár ismételten egy másodpercét sem láttam a meccsnek, a gólokat szépen meglestem, és egészen eltöltött az a büszkeszurker érzés, ami körülbelül az Everton elleni siker óta nem volt. Persze, ha azt nézzük, hogy két meccsen egymás után mikor volt, akkor az bizony már a tavalyi szezonba nyúlik vissza.

A siker jelentősége pláne hatalmas annak tekintetében, hogy a City Chelsea felett aratott győzelmével nagy lépést tett a negyedik hely felé, míg mi továbbra is egy helyben toporgunk. Az Európa Liga súlya tehát minden pillanatban nő. A következő fordulóban a Lille csapatát kaptuk, akik úgy gondolom, nem képeznek komolyabb ellenfelet az Unireánál, ugyanakkor jóval kényelmesebb idegenbeli szereplést biztosítanak, mint román pajtikáink. És végre tényleg úgy néz ki, Torres és Benayoun is visszatért, sőt Johnson felépülése is végéhez közeledik. Ami egy pöppet árnyalja az összképet, az Skrtel várható tíz hetes kihagyása. Nem mintha idén nem lett volna kibaszott szar élete játékát nyújtotta volna, de akkor is, minden játékos elvesztése érzékenyen érinti a csapatot, különösen ilyen égető védőhiányban, mint most.

A Blackburn ellen meccs legveszélyesebb része a védelem. Remélhetőleg balfaszjancsi-Degen(erált) helyett Kelly lép a pályára, így Carra behúzódhat a századik vörös mezben eltöltött meccsét játszó Agger mellé. Kyrgiakos, utolsó eltiltását tölti, akit az utóbbi időben annyira megkedveltem, hogy az már meglepő. A hétközi mérkőzésből kimaradó Maxi Rodriguez valamint Kuyt száz százalék, hogy a pályán fognak tartózkodni, míg Riera várhatóan a padon kap helyet, Babel mellett. Fű alatt megjegyezném, hogy Riera nem kapott meghívást a jövő héten játszó spanyol válogatottba, mely két dolgot jelenthet: vagy követi eddigi sormintáját (játszom egyet, egy hónap sérülés, játszom egyet stb), vagy játékának minősége nem üti meg a szintet már. Elgondolkodtató.

Emlékezz tehát ember, tavaly Torres az év gólját lőtte a Blackburn ellen, s pályára lépése majdnem biztos most is, így szerény véleményem szerint sokgólos győzelmet fogunk aratni Sam Allardice idegenben siralmasan szereplő keretén. Egyszerűen minden adott. Kész. Itt nincs mit elbénázni. A Blackburn otthonától távol gyakorlatilag letolta a gatyáját, és várta, hogy elverjék. Ne okozzunk nekik csalódást!

Tipp: 3-0, Gerrard, Torres, Maxi. Adios(ő nem játékos)!

You'll never walk alone!