You'll never walk alone!

Valahol ez a szép ebben a párosításban: legyenek akármilyen formában is a csapatok - és itt a formát történelmi távlatban is érthetjük - ez a két mérkőzés marad mindörökké a Premier League legparázsabb harca; sehol nincs akkora ereje a tradíciónak, a múltba nyúló tiszteletteljes gyűlölködésnek, a menedzseri szópárbajoknak, mint ezen két csapat esetén. És legyen bár a Chelsea bajnok, költsön milliókat a Manchester City, Anglia legsikeresebb vörösei bármikor megtöltik és meg is fogják tölteni Anfieldet vagy az Álmok színházát.

Nem mondhatnánk, hogy a csúcson kapta volna el akár egyik, akár másik csapatot is a rangadó. Sir Alex Ferguson Rangers elleni kezdője már-már a nagyképűség határát súrolta tartalékos jellegével, minek köszönhetően értékes pontokat vesztettek a fafejű skótokkal szemben,  hazai pályán. A bajnokságban sem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt egy United szurkoló elvárná: pontvesztések itt, sérülések ott, adósságok mindenütt. A vörös ördögök szekere is elkezdett nyikorogni?

De - kivételesen - egyet kell értsek Paul Parkerrel: a United pusztán a balszerencsének, míg a Liverpool a szerencsének köszönhette egy pontját. A Birmingham ellen csúfosan leszerepeltek a Mersey-partiak, tizenegy betojt kisiskolás grundfocija jobb kritikát kaphatott volna a Birminghamben mutatott teljesítménynél. A helyzet némileg javult csütörtökön, ám jegyezzük meg, a Steaua nem épp PL-csúcscsapat, és mégis: nem egyszer komolyan ráléptek a védelem kollektív tökére. A már-már vánszorgó Kyrgiakost még Xabi Alonso is állva hagyná, pedig jól tudjuk, a spanyol sem Usain Boltot idézte annak idején... A görögön egyértelműen érződött az a meccshiány, amely előző év végére teljesen eltűnt belőle, így téve a vörösök legjobb védőjévé a 2009/10-es szezon finisére. De nem bíznám az életem Dani Aggerre sem. A dán nagyon meg akarta mutatni fontosságát Roy Hodgsonnak: mindenütt ott volt, hogy végül néha sehol se legyen. Azonban igazságtalan lenne csak őket kritizálni, Carragher és Sktrel sem sokkal jobbak, a szélekről nem is beszélve. Konchesky egyelőre csak töltelék a pályán, és Johnson sem villog úgy, ahogy tavaly év elején tette azt. A középpályát Kuyt hiányában az általános ötlettelenség jellemezte múlt vasárnap, amelyben szinte üdítő színfolt volt Spearing és Meireles csütörtöki szerepeltetése, Joe Cole visszatérésével fűszerezve. Roy Hodgson még keresi keretének határait, próbálja ideális tizenegyét összeállítani, amelyre kitűnő lehetőséget szolgáltatott a román csapat, ellentétben egy - ugyan kissé sántikáló - mégis vérszomjas United-dal. Az oroszlán barlangjába sétálunk tizenegy birkává szelídült farkassal. Hogy mégis miben lehet reménykedni? Nos, a United ellen mindig volt motiváció, s ebben ezúttal is bízhatunk.

Kezdők terén a már unalomig ismert 4-5-1 várható, a kapitányi tiszten Reinát váltó Steven Gerrard vezetésével. Mégnestáblánkra nagy valószínűséggel Konchesky, Carragher, Sktrel és Johnson neve kerül majd fel, előttük Gerrard és Meireles tisztogathatják a terepet. A széleken Jovanovic és Babel megjelenésére számítunk, a támadásokat Joe Cole sasszeme fogja majd összehangolni. Elől Torres tér vissza kedvenc csapata ellen: ne feledjük, El Nino az elmúlt három találkozóból hármon betalált ( a 2008 szeptemberin sérülés miatt nem játszott). 

A rendkívül feszült légkört a statisztikák is alátámasztják. Legutóbb Hajdú B. István csodálkozva pillantott órájára: "70. perc és Vidic még a pályán van???" A megrökönyödés jogos, soha egy játékost sem állítottak ki annyiszor egy adott csapat ellen, mint a szerbet. De nemcsak ő termelt serényen, az elmúlt hét mérkőzés hat piroslapja sem akármilyen adat. És hogy tovább csemegézzünk a furcsábbnál furcsább számokból, az elmúlt négy mérkőzésből hármon nem az győzött, aki először betalált, okot adva a találkozó mind a kilencven percének nyomon követésére.

Teljességgel megjósolhatatlan az eredmény, mégis meglepőbb lenne, ha Roy Hodgson gárdája ponttal, Urambocsá' pontokkal távozna az Old Traffordról. A győzelmet pedig mindkét csapat számára édesebbé tenné a felismerés: "újabb szöget vertünk ellenfelünk szezonjának koporsójába".

Tisztes helytállás. Azt hiszem ez az, amit józan eszünkre hallgatva elvárhatunk holnap a Liverpooltól. Ha ennél többet tesz, az már csak jutalomjáték lesz szurkolóinak.

Az Old Trafford bevehető erőd, de ahogy a vers is mondja "...Jegyezd vele az égre/ Örök tanúságul/ Habár felül a gálya/ S alul a víznek árja/ azért a Wayne az úr." Gatyát felkötni uraim, ezt tudom mondani. Győzzön a jobbik - lehetőleg a Liverpool.

You'll never walk alone!