A 2-2-es eredménnyel végződő Liverpool - Sunderland találkozót egyedül az utolsó fél óráért volt érdemes megnézni - no meg Stuart Atwell Kuyt érdekes góljáért. Az ezen a két halmazon kívül történt események továbbra is megyekettő-szintű koncepcióbőséget hoztak, sőt, bátran kimondható, a Sunderland jóval pofásabban játszott az első hatvan perc alatt. Érdekes módon a 4-4-2-es váltás hozta meg az áttörést, bár ez inkább annak tudhatta be az egyeszeri néző, hogy Christian "nem-tudok-focizni" Poulsen elhagyta a pályát, felszámolva ezzel a Liverpool játékos deficitét. Azonban, ha magunkba nézünk, tudjuk, sokkal kevésbé múlott ez a vörösökön, mint inkább fehér-vörösben szaladgáló kollégáikon; senkitől sem vitatnék el érdemeket, de a Sunderland majdnem kezdő tizenegyével állt ki hétközi bohóckupa (hahaha, mondja ezt egy olyan csapat drukkere, ami kiesett egy harmadosztályú klub ellen, hazai pályán) fordulójára... Vajon a meccs hanyadik percétől válik érzékelhetővé egy keret fáradtsága? Összefüggésben lehet-e ez a vörösök 60. perctől produkált feltámadásával? A válaszadók közt vállveregetéseket sorsolunk ki.
Evezzünk azonban vidámabb vizekre, a kevesebb, mint két óra múlva kezdődő Utrecht - Liverpool csak annyira tűnik sétagaloppnak, mint egy többhetes afgán hegyi túra. Steven Gerrard bizonyára már kényelmesen elhelyezkedett otthoni bőrfotelében, s igyekszik - ezúttal az átlagnéző oldaláról - végigélni a borzalmakat, míg Roy Hodgson majdnem legerősebb keretével Hollandiában buzgolkodik a három pont begyűjtésén. Egy idegenbeli győzelemmel gyakorlatilag lehetetlen kizúgni a csoportból, feltéve természetesen, hogy az Anfield közönsége minden további mérkőzésen a már említett három ponttal látja lebattyogni fiait.
A kezdő tizenegy valószínűleg a szokásos 4-4-1-1-ben fog materializálódni, Reina előtt ezúttal Kelly várható kényszer-balhátvédként ( Konchesky és Agger is sérült), míg középen Skrtel és Carragher borzolhatják a kedélyeket, jobb oldalt kizárásos alapon Glen Johnson lép pályára. Érdekes adalék lehet, hogy egy az LFC.tv-n készült ferlmérés szerint, a szurkolók 94%-a szánna középpályás szerepet az angol válogatott jobb-bekknek.
A középpályán Jovanovic, Lucas, Poulsen és Kuyt jeleskedhetnek, az összekötő szerepét Meirelesre vagy Joe Cole-ra osztja majd a mester, David Ngog pedig elől folytathatja parádés EL-menetelését.
Ami igazán szép lenne ma este, az egy idegenbeli győzelem. Ha végiggondolom, nem jut eszembe egy Liverpooltól távol aratott győzelem sem ( aki most az Everton-Liverpoolra gondolt, az tegye le a kezét) a közelmúltból, de még egy olyan sem, amiben a tisztes helytállás szikrája megvillant volna. Nem ártana megtörni tehát ezt a sort sem, de ami még ennél is fontosabb, az a továbbjutás jó eséllyel történő bebiztosítása lehet mára.
You'll never walk alone!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.