Újabb ötnapos kényszerpiheNőt vagyok kénytelen kivenni, ezúttal a festői Tata városába látogatok, friss egyetemem gólyatáborába. Az, hogy hazatérve folytatom-e a blogot már egy másik döntéS, de még mielőtt az aggódók ráncolnák homlokukat, a kárörvendőek elmosolyodnának, meg kell, hogy nyugtassak mindenkiT: biztos vagyok benne, hogy mindkét oldal csalódni fog, ki pozitívan, ki csak simán.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
dzzzzz 2010.08.31. 18:40:47