Legvéresebb rémálmaim válnának valóra, ha erre itt most pénzt kéne tennem: talán nincs még egy olyan párosítás, aminek kimenetelét ennyire nehéz lenne megjósolni. Mégis, egy naugyét elválallnék kockázatként ma a Liverpool győzelmére.
Where Carragher happens
De még mielőtt aggódó szemünk Birmingham "festői" városára vetnénk, álljunk meg egy szóra Jamie Carragher gálamérkőzésének tiszteletére. Szeptember 4-én egy egészen hihetetlen, már-már mesébe illő esemény várta az Anfieldre látogatókat: Mr. Liverpool jótékonysági meccsén egy válogatott vörös, és egy a veréshez segédkezet nyújtó evertoni tizenegy állt ki, hogy az év legkevésbé komolyan veendő kilencven percében szórakoztassa az adakozókat. Nehéz elmondani, mennyire csodálatos, és mennyire megható volt látni, ahogy Carragher hívására olyan arcok tértek vissza vörös mezben, mint Gary McAllister, Luis Garcia, Emile Heskey, Danny Murphy, vagy Isztambul (egyik) hőse, Jerzy Dudek, de Steven Gerrard is engedélyt kapott az angol válogatott ideiglenes elhagyására. És hogy az i-re felkerüljön a pont, Liverpool Anakin Skywalker-e, a tékozló fiú, Michael Owen is ott volt, hogy kapjon aztán hideget-meleget volt közönségétől. A 4-1-es eredményhez lelkesen asszisztált Mark Halsey bíró, aki igéretet tett, mindkét csapat kap tizenegyest. Talán az evertoni büntetőhöz készülődő Yakubut érhette a legváratlanabbul, hogy Jamie Carragher leelőzve az evertonit, saját kapujába lőtte azt, valóra váltva gyerekkori álmát: büntetőből betalálni mind a vörös, mind a kék liverpooli kapuba. Brad Jones még sosem mosolygott így ki nem védett büntető után... Hatalmas tapsot érdemel még Gerard Houllier is, aki a mérkőzés tiszteletére bőszen bepoloskázta az öltözőt helyet foglalt Hodgson oldalán, de ugyanitt meg kell emlékeznünk David Moyes-ról is, aki önként vállalta a vesztes felet Carragher komédiájában. Alvaro Arbeloa és Xabi Alonso párosa pedig sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehetett ott.
Mit lehet erre mondani? "...I can assure you it is much, much more important than that."
Átok vagy bénázás?
Mert hogy katasztrofális mutatókkal rendelkezünk a kékekkel szemben. A Premier League ügyeletes favágói Alex "hátIstenemmeghó'apályánkitérdekel?" McLeish kezei alatt frissen debütált csapatból komoly fejfájást okozó klubbá nőtték ki magukat. Tavaly Ngog bődületes műesése mentette ikszre az anfieldi odavágót, hogy utána az utolsó percekben a kékek egyenlítsenek a St. Andrew's-ban rendezett visszavágón. Kényelmetlen csapat, ám korántsem esélytelen kihívás. David Ngog kisebb sérülése a megszokott 4-5-1-et predesztinálja, Konchesky biztos, és Meireles megelőlegezett debütálásával. Kuyt sérülése egyértelműen jól jön Maxi Rodrigueznek, akit eddig csak csereként kezelt Hodgson, de pályára lépései során szinte beragyogta a gyepet. Bal oldali párja valószínűleg Jovanovic lesz. A védelem végre teljes: Reina előtt Konchesky-Agger-Carragher-Johnson fog őrködni, előttük Meireles/Lucas és Poulsen várhatóak szűrőemberekként. Elől Torres, akit Captain Fantastic fog hátulról segíteni. No és igen, Joe Cole labdát szed, as usual.
"He gets the ball and scores again..."
Tavaly finoman szólva is seggünkben voltak a tabellán, ezt elkerülendő nagyon fontos lenne ma egy győzelem. A lehetőség adott, mind a Spurs, mind a City pontot vesztettek, de a United is elbóbiskolt az utolsó percekben. El Nino formában van, ez nem kérdés, de semmit sem ér egymagában, ha védelmünk ismételten lassabb és körülményesebb, mint Berbatov bármikor. Borzasztó idegenbeli formánkon sem ártana javítani, már az idejét sem tudom, mikor győztünk utoljára Liverpooltól távol.
Összefoglalólag Sopcastra fel, szukertársak!
"You'll never walk alone!'
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.