You'll never walk alone!

Érdekes kettőssége ez a Liverpool szezonjának. A csapatként borzalmasan teljesítő gárda egyes tagjai igenis fantasztikus munkát végeztek, s méltatlanul megyünk el ezen egyéni sikerek mellett. A most következő elemzés megpróbál emléket állítani nekik, de nem szeretne elmenni szó nélkül a hiányosságok mellett sem.

A Ianus-arcú védelem

Az első félév gyakorlatilag nem szólt másról, mint a tavaly oly biztos védelmi sor folyamatos megingásairól. Hogy hol is látszik ez? Vegyük például a harmincöt bekapott gólt, a tizenegy vereséget, a hosszabbításban elvesztett mérkőzéseket. Figyelembe véve, hogy tavaly összesen kétszer kapott ki a csapat, s mindkettő idegenben elszenvedett vereség volt, az adat több mint sokkoló. 2008-2009-ben huszonhét kapott gól mellé hetvenhetet lőtt a Liverpool, a legjobb gólkülönbséget(+50) elérve a ligában. Mondhatnánk, hogy Benitez elcserélte a tavalyi tizenegy döntetlent vereségekre...

Pepe Reina - 10/10

a Liverpool szurkolók által az "Év játékosának" választva, Golden gloves díj Petr Cech-el megosztva, 18 gólnélküli meccséért.

Egyértelműen a keret legjobbja, az abszolút megingathatatlan, örök bizakodó, s az egyetlen biztos pontja annak. Nem emlékszem egyetlen rossz mozdulatára, egyetlen kínosan bekapott góljára, vagy bármilyen unfair mozdulatára. Kősziklaként vigyázta a Liverpool kapuját, megingathatatlansága nem egy találkozót mentett meg, sőt, megkockáztatom, több pontot szerzett, mint a támadószekció együttvéve. Szerződését meghosszabbította, így még sokáig számíthatunk a spanyol kapus szolgálataira. Taps, taps!

Jamie Carragher - 5/10

Egészen december környékéig nem volt egy értékelhető megmozdulása sem. Pontosabban volt, de attól leginkább elsírta volna magát az egyszeri szurker. A második félévre sokat javult teljesítménye, s itt, év végén már a jó öreg Carragher köszönt vissza magabiztos becsúszásaival. Fontos megemlíteni, hogy Fabio Capello újra nevezte előzetes harminc fős keretébe, s elképzelhető, a visszavonult válogatott játékos újra pályára léphet Anglia színeiben.

Daniel Agger - 8/10

Idén végre stabil kezdővé léphetett elő a kőkemény dán játékos, aki talán a védelem egyetlen, relatíve kiegyensúlyozott tagja volt. A kényszerűségből játszott leftback szerepét csodálatos gyorsasággal sajátította el, Benfica elleni sarkazása pedig örökké megmarad a kollektív emlékezetben. 

Sotirios Kyrgiakos - 4/10

Valójában négy pontját a februártól májusig tartó időben szerezte, addigi munkája valahol az értékelhetetlen és a hányadék között tanyázott. Megyekettőhöz szokott mackós tempójával ordenáré gólokat kapott a Liverpool, a szurkolók gyomra összerázkódott minden labdaérintésénél. Aztán valami történt, - teher alatt nő a pálma, mondják - és a görög egyszerre egész használható játékos lett. Benitez rájöhetett, hogy Kyrgiakos rémesen nem ért a bonyolultabb felszabadításokhoz, és lőn csoda: a védő parasztian egyszerű felszabadításai nem egyszer életmentőnek bizonyultak. Nem cicomázta túl, durr, amerre nézett épp. Kreativitása egy éti csigáéval egyenlő, de a kapu elől eredményesen kapkodta kifelé a labdákat. Tartaléknak tökéletes, kezdőnek harmatos.

Emíliano Insua - 8/10

Most nyílván többen meghökkenten nézik a pontszámot, de bármit is mondanak, a 21 éves argentín igenis megérdemli értékelését. Hatalmas teher nehezedett a tapasztalatlan balbekk hátára, aki egy csapásra lett a Liverpool védősorának sztenderd tagja. Fabio Aurelio sérülés-dömpingje Insuát csere nélküli kezdővé tette, ami - lássuk be - roppant nehéz feladat volt. Szinte az egyetlen kerettagként küzdötte végig az évet, aki nem tudott pihenni, és jelenlegi sérülése valószínűsíthetően ennek az eredménye. Nemegyszer bizonytalankodott, hibázott, de ugyanakkor irgalmatlan nagy munkát végzett. Hatalmas tapsot a fiatal tehetségnek! Mert potenciál van benne.

Glen Johnson - 7/10

A Liverpool izgága jobb oldali védője egészen biztosan rajta lesz Rafa Benitez "Top 5 vásárlásom" listáján. A támadásokat kreatívan segítő játékos akár a középpályán is helyet kaphatna, ha lenne cseréje eredeti posztján. A védelemben hajlandó volt könnyelműsködni, de év végére levetkőzte bizonytalankodásait. Ő is nagy jövő előtt áll, és külön öröm, hogy egy angol játékosról van szó.

Akik gyakorlatilag értékelhetetlen teljesítményt nyújtottak: Martin Skrtel, Fabio Aurelio, Philipp Degen.

Akikre érdemes lesz figyelni jövőre: Ayala, Kelly

 A második rész a középpályát fogja részletesen tárgyalni, s végül, egy külön poszt fog szólni a támadószekcióról.

"Végre vége!" - szakadt fel a sóhaj több ezer Liverpool szurkoló ajkáról. Végre vége - mondom én is, egy idény végén, mely legszebb pillanataiban is egy rossz rémálmot idézett. Azazhogy idézett volna, meg rémálmot, ha az aktuális történés nem pont a rögvalóság lett volna. Félelmetes mélységek, egy-egy fénysugár a sötétben és megannyi kérdőjel: a lista, melyet maga után hagy az elmúlt kilenc és fél hónap.

2009 augusztusában napvilágot látott a hír, miszerint Xabi Alonso, a Liverpool középpályájának kulcsa, a védelem atyaúristene, a csapat igazi szürke eminenciása Alvaro Arbeloa kiséretében a Real Madridhoz szerződött. A vörös szurkolók nagy hányada kapott szívéhez, mert tudta, szeretett klubja nem rendelkezik megfelelő tartalékkal, sem játékos, sem anyagiak terén. Kis hányada duzzogott: hát nem kell neki a siker, pont itt a történelmi ugródeszka csúcsán! Mikor itt állunk a 19. trófea célegyenesében! Egy ilyen szezon után!?! Nem kellett neki. A jobb oldal válsága ekkor eltörpült a középpálya problémái mellett. A válságteam és a randomgenerátor Aquilani nevét dobta ki, egy soha nem hallott középpályásét, aki ugyan lőtt pár szép gólt a Serie A-ban, de ez önmagában még kevésnek ígérkezett.

Bombaként robbant Glen Johnson neve, de még inkább ára, mely megközelítette a 17 millió fontot, mert bizony még a Real-nak sem szokás ennyit kiadnia egy szélső bekkért. A meséhez hozzátartozik, hogy Johnson valódi ára ennél jóval kevesebb volt, Crouch átigazolása miatt nem kis fizetési hátraléka volt a Pompey-nak, így a Liverpool még időben elvitte a vihetőt a süllyedő Portsmouthból.

Barátságos mérkőzést józan sportadó nem közvetít, rendes szurker pedig nem vesz komolyan. Vereség a Rapid Viennától, döntetlen a St. Gallen, Thaiföld, a Tranmere és Notts County ellen. A nyári uborkaszezon diszkréten fedte el azt a tátongó szakadékot, melyben a Liverpool már ekkor tanyázott. Ennek ellenére óriási bizalom övezte a szezonkezdetet, s az első találkozókat, ám csakhamar nyílvánvalóvá vált: itt nem lassan felpörgő motorról van szó, hanem egy lóvontatású IFA-ról. A csapat sorra távozott nulla ponttal, az idegenbeli forma egészen elképesztően botrányos volt és mind csapatként, mind egyénekként rosszul teljesített a klub.

A védelem gyakorlatilag minden mozdulatában benne volt a baki, a tavaly magabiztos Skrtel sorra hibázott döntő helyzetekben, Carragher kétségbeesetten kapkodott a labda után, Agger pedig szimplán szintje alatt teljesített. A középpálya akár egy nagy izzadó, olajozatlan gép csikorgott, nyekergett, akadozott, a támadósor, azaz Fernando Torres pedig egyedül nem tudta viselni a felelősséget. Válság volt(van) a Liverpoolnál: a bajnokaspiráns vörösök pár forduló után kibuktak az élmezőnyből és legnagyobb ellefelükké önmagukat tették. A sorozatos BL-vereségek tudatosították minden rajongóban, a probléma mélyebb, és sokrétűbb, semmint azt gondolták volna. Széttárt karok a pályán, ötlettelen alibipasszok, a kreativitás teljes hiánya jellemezte a mérkőzéseket. A látványos fociról addigra már teljesen lemondó liverpooli szurkolók egyet vártak volna el csapatuktól: hatékonyságot. Csak annyit mondok: Lille OSC - Liverpool. Kár lenne ezt sokáig ragozni, a szezon többi találkozója mind beleillett ebbe a sorba, még a Benfica legyőzése, vagy a United elintézése is halszagúan hatott az idei évben.

A Liverpool azt kapta, amit megérdemelt. Már évek óta nem ott volt, ahol kellett volna, idén eljött az idő, s megtört a varázslat. Ez a keret ilyen cserepaddal erre képes. Hiába hát Torres világklasszis teljesítménye, ha egyszer ekkora rajta a fizikai és lelki nyomás. De másvalakinek is alaposan végig kell gondolnia évét: Steven Gerrard, a Liverpool kapitánya, lelke, és vezére gyakorlatilag élete legrosszabb szezonját futotta. Ostoba hibák, rossz meglátások, elkapkodott lövések. Így lehetne jellemezni Captain Fantastic munkáját, az emberét, aki kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott: kiegyensúlyozottan pocsékat. Valahogy ez az érzés fájt a legjobban: az örökké reménykedés, hogy 'na majd ezen a meccsen' elindul minden, és az a keserű, maró szomorúság, ami elfogott az azt követő találkozón, ahol kiderült, a keret ismét elfelejtett focizni. 

Nem mehetünk el szó nélkül Rafa Benitez szerepe mellett sem. A tavalyi év során vezetésével csodák egész sorozata történt, beszélhetünk itt olyan comebackekről, mint a City, a Portsmouth vagy a Wigan elleni találkozók, vagy említhetjük a United 4-1-es idegenbeli verését, de nem mehetünk el szó nélkül a Real Madrid 5-0-s összesítéssel történő kiejtése mellett sem, hogy az Aston Villa 5-0-ás kiheréléséről már ne is beszéljünk. Ezeket a duplacsavaros sztorikat várta idén is mindenki, hogy továbbra is Európa élvonalában maradjon az a csapat, amely gyengébb kerettel rendelkezik, mint akár sok hazai riválisa. A jó szezon tudás és szerencse együtteséből tevődik össze, ritkább esetben csak tudásból. A Liverpool esetén a tudás-szerencse évek óta 35/65 arányban oszlott meg. S vala baj: mikor nem jött a jótündér a hosszabbításban, hirtelen kibújt a szög a zsákból. Az év eleji hiszti Riera és Babel közt, a tavaly bombabiztosnak nevezhető védelem megingásai(??? - ugyanmár, 'összeomlása' a helyes szó), a kulcsemberek gyatra játéka mind-mind arra engedtek következtetni, hogy itt bizony bajok vannak a fejekben.

A keret gyengült tavaly óta, elismerhetjük, de nem annyival, hogy kikapjon 2-0-ra a Portsmouthtól. "Benitez elvesztette az öltözőt." - hangzott több szakértő szájából. És valóban, nagyon úgy tűnik, ez a csapat agyban nincs ott a pályán. Benitez képtelen belenyúlni a játékba, egyrészt nem állnak rendelkezésére használható cserék, másrészt mert fafejűen ragaszkodik az unalomig ismételgetett, és idén számtalan alkalommal csődöt mondott 4-5-1-hez. Akkor sem küldte Aquilanit a pályára, mikor már a komplett Anfield habzó szájjal figyelte Lucas játékát, de Babel sem jutott elég játéklehetőséghez és ide sorolható Pacheco, vagy Kelly kóros nem-szerepeltetése. Máig rejtély maradt, hogy miért hagy olykor 75-80 percekre szenvedni egy olyan felállást, amelyről egyértelműen látszik, hogy nyikorog, prüszköl, és teljesen impotens ellenfelével szemben. A nagy kérdés az, távozásával ki vállalná el a lerongyolódott Liverpool igazgatását, - ha egyáltalán elvállalná - , s vajon az utód képes lenne-e megtartani Torrest? Természetesen az sem biztos, hogy Benitez meg tudja tartani, de esélyei mindenképp nagyobbak.

A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ezen felül mindene meglenne ennek a Liverpoolnak, hogy jó csapat legyen. Ha Benitez kapna egy használható keretet, képes lenne összerázni, és kisütni valami ütős teamet. A probléma csak az, hogy 20 millió font körüli, minőségi játékosból kéne három darab: egy új bal szélső, egy csatárcsere, és egy támadó-középpályás. Nagyobb hangsúlyt kéne, hogy kapjon az utánpótlás, Kelly, Pacheco, és Ayala beépítésével, s szélnek kéne ereszteni használhatatlan játékosainkat: El Zhar és Degen eladása, valamint Aurelio elbocsátása egyenesen ballasztoktól szabadítaná meg a klubot.

Rengeteg a feltételes mód, a találgatás, és ami még ennél is borzasztóbb, az az, hogy a helyzet roppant egyszerű: feketén-fehéren kimondhatjuk, ebbe a Liverpoolba semmi nem kell, csak egy valag pénz. A tulajdonosok hozzáállása nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyuló sebet ejtett a szurkolókhoz fűződő kapcsolatukon, az eladási szándék ennek megfelelően már hivatalos. A kérdés az, vajon profitálhat-e a klub már ezen a nyáron az esetleges extra pénzekből, vagy ismét csak vörösmezesek elbocsátásával juthat pénzhez. A tulajdonosváltás kulcskérdés lehet az alapjátékosok megtartásában is: Benayoun, Torres és Kuyt is tettek utalásokat, melyek alapján arra következtethetünk: vezetőváltás, vagy klubváltás a két lehetséges opció számukra.

Egyedül egy biztos: "You'll never walk alone!"

...most ölni tudna Liverpool. 

A héten valószínűleg még kikerül egy részletes játékos-elemzés is.:)

Az idényzáró meccseknek mindig van valamiféle bája, főleg számunkra, itt, a Liverpoolnál: a gyakorlatilag 20 éve tét nélkülidég langyos-meleg párnái közt barátságossá szelidülnek ezek a mérkőzések, barát és ellenség egymást segíti fel, és a szurkolók is elmorzsolnak egy-egy nosztalgiakönnyet. Úgy általában.

Idén kollektíven hányta tele a csapat ezt a fekhelyet, szépen pakolva bele a rókákat minden egyes elbaltázott találkozó után, és most, mikor le lehetne heveredni, már senkinek sincs kedve. Bátran kijelenthetjük, ez a szezon a legvadabb rémálmainkat is alulmúlta, és múlt csütörtök óta már a játékosokból is kiveszett minden motiváció. A Chelsea ellen fellépő csapat testileg és lelkileg megtört tagjai már ahhoz is gyengék voltak, hogy tettessék az akarást. A Hull ellen tét nélkül, szándék nélkül fog fellépni a Liverpool. A klub, amely már nemcsak félszemmel, de egész testében a következő szezon felé kacsintgat.

A Hull cityt nem szeretném sokáig boncolgatni, a KC Stadium jó egy évre búcsúzik a Premier League hajtásától, és ha létezik megtörtebb csapat ebben a ligában, az talán ők. Még a Portsmouth is ott vitézkedik az FA kupa döntőben. Benitez azzal tehetné a legtöbbet, ha pályára küldené tartalékosait és baromira kitömetné a Hullt. Olcsó sebtapasz lehetne ez egy olyan sorozatra, mely többször rúgott szurkolóiba, mint az elmúlt három év együttvéve. Barátságos meccsről nincs értelme sokat beszélni, komolyan vehetetlen, egyedül a manager profitálhat belőle.

Kár is több szót pazarolni erre a találkozóra. Egy külön posztban szeretnék majd megemlékezni erről az évről, és egy másikban a játékosokról és jövőnkről.

A felejtés jótékony homálya fedje hát el szezonunkat, reméljük ez a találkozó jó szájízt hagy szánkban.

Fájó szívvel kell bejelentenem, hogy ideiglenesen szünetelni fog a blog. Egy érettséginek nevezett paranormális jelenség kissé megkavarja a jövő hetemet, és a maximális koncentráció érdekében arra a következtetésre jutottam, jobb, ha pár napig pihentetem. Május-június szintén nem a nagy lélegzetű művekről fog elhíresülni, révén összesítve 94 tételt kéne kidolgoznom különböző tantárgyakból, de azért még egy Premier League 2009/10-Hogyvoltra számíthattok mindenképp.:)

P.S.: Maximális respect Gera Zolinak!

Igen, mert ami tegnapelőtt történt, az egy újabb igazságtalanság volt azzal a tizenegy küzdő emberrel, azzal a 46 ezer nézővel, és még ki tudja hány szurkerrel szemben, akik játszottak, s akik nézték ezt a találkozót. Ostobaság mi-lett-volna-ha kezdetű kérdéseket boncolgatni: lehetne itt meg nem adott Benayoun-találatról beszélni, a bírót okolni és még jónéhány tényezőt meg lehet említeni, de felesleges.

Legfőképp azért, mert hazugság ezekre fogni. A Liverpoolnak közel negyed órája lett volna gólt szerezni otthon, és körülbelül egy órája idegenben. Ahogy a focis szaknyelv mondja, a csapat nem volt elég mély, egy ilyen méretű vállalkozáshoz. Ez a Liverpool legjobb felállásában is maximálisan kilencven percre van méretezve. A cserék minősége nem teszi lehetővé a komoly változtatást, sőt, megkockáztathatom, még egy friss Degen is rosszabb egy hullafáradt Mascheranonál. Az NST-n megjelent Liverpool cikkel többé-kevésbé egyetértek. Ha tegnapelőtt nyertünk volna, és ne adj Isten a döntőt is behúzzuk, az újabb egy évre elfedte volna azt a masszív rohadást, ami már évek óta süllyeszti a klubot. Használhatatlan utánpótlás, használhatatlan kispad, sérülékeny kezdő tizenegy, nulla anyagi forrás. Tegyük hozzá, ez már tavaly is ott volt, akkor a csapat csodát tett. Idén nem jött a csoda, se a szerencse, és a szilárd tényekeket többé nem fedte el pár jótékony bárányfelhő. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy Benitez ezekért az egyszemélyi felelős, de azt, hogy elvesztette az öltözőt, ezt ma már senki sem tagadja.

Hogy tényleg mindent megtett a csapat, arról a nyilatkozatok tanúskodnak. Reina így fogalmazott: "üres volt a tank", de StevieG is ugyanezt a szinte természetfeletti küzdést emelte ki. Babel megemlítette, hogy péntek reggel edzés helyett mindenki az orvosi stábnál kezdte a napot, a csapat nagyrésze totálkárosra futotta, rúgatta magát. "Mi ennyit tudtunk tenni" - hangzott a kollektív vélemény, és én fejet hajtok előtte, mert a mérkőzés azon kevés találkozó közé tartozik, ahol nem a motiváció-hiány győzte le a csapatot. 

A vasárnapi Chelsea elleni találkozón egy hullafáradt, megtört, érdektelen Liverpool fog pályára lépni, aki önként fogja megadni magát a kékeknek, habár ezt az utolsó pillanatig tagadni fogja. Itt már mindenki a nyárra, és a következő szezonra koncentrál, nem beszélve arról, hogy a legnagyobb kérdés, nevezetesen a menedzser személye úgy lóg a levegőben, akár Robbie Keane sorsa egy átlagos idényben. 

Jövőre egy gyökeresen más Liverpoolt láthatunk majd. Vagy érkezik egy új tulajdonos, öt új játékosra elegendő pénzzel, akiket az aktuális vezető képes beépíteni a csapatába, anélkül, hogy kulcsjátékosokat elvesztenénk, vagy jön egy periódus, amikor a Birmingham City és az Everton lesznek legfőbb ellenfeleink.

- hangzott Steven Gerrard történelmi kijelentése. A veterán, aki megjárta Isztambul poklát is, hogy ugyanott mennybe menjen. "If anyone can, Liverpool can." - fogalmazott Pepe Reina. A hálóőr, aki a Liverpool egyetlen biztos pontja.

Holnap eldől, megérte-e bejárni azt a kétes utat, mely valahol az Unirea idegenbeli legyőzésével és egy határozott deklarációval indult: igenis komolyan veszi a klub az Európa Ligát. Megalkuvásként, de a józan ész diadalaként is értékelhető az elhatározás, mely a szezon végére végképp másodrendűvé tette negyedik helyről szövögetett álmainkat. Hogy melyik a kettő közül, azt valamikor ma háromnegyed tizenegykor olvashatjuk majd le a kijelzőről. A találkozó tehát nemcsak egy döntőbe jutásról, de viharvert évünk legfontosabb döntésének jogosságáról szól.

Amennyiben az odavágó izgalmasnak éppen nem nevezhető labdatologatásából indulunk ki, a fegyvertények, melyek az Atletico Madrid mellett szóltak, a másodperc törtrésze alatt semmisülnek majd meg az Anfielden: a hazai pálya, az otthoni gól, a szurkolók bíztatása, mind-mind a vörös oldalt erősítik. Felsorolásomban pedig említést sem tettem még arról, ami a legfontosabb, ez pedig a spanyol vircsaft játéka: egy idegenben játszó Blackburn több odaadással rúgja a bőrt, mint Quique Sanchez Flores fiai tették azt. A Merseyside-ra ennél jóval több kell részükről. A kérdés az, a fent említett tényezők hiányában képes-e bármire is ez a gárda?

Hogy mégis miben reménykedhet az Atletico Madrid?

Injury blow, ahogy az angol mondja: Rafa Benitez továbbra sem számíthat Skrtel, Fabio Aurelio, valamint Kelly játékára sem. Ezen kívül egy tény még mindenképp mellettük szól: a Fernando Torres kiesésével gyakorlatilag nullára redukálódott támadósor elméleti pótlói is kiestek a gyakorlatban. A paradoxon elsőre érthetetlen, hisz békeidőben nem sok Pool-drukker mondhatja el magáról, hogy egyperces csönddel emlékezne meg David Ngog sérüléséről, ám a francia támadó az utóbbi fél évben legalább azt a hazug képet fenn tudta tartani, miszerint "van még ott elől valaki Gyuszikám, ne aggódj, berúgják." Szinte sose rúgta be amikor kellett, de ott volt, és túlzás, valamint ordas igazságtalanság lenne azt állítani, hogy igyekezet és tehetség hiányában szenvedne az ifjú titán. Most viszont valami kellemetlen bizsergés fogja el az egyszeri szurkert: "mégis vaze, akkor hogyan is vagyunk jelenleg?" A kérdés kínos, hisz a válasz is csak egy újabb kérdés. Kuyt. Kuyt?

Hogy mégis miben reménykedhet a Liverpool?

Mielőtt megválaszolnám a Kuyt-problémát, hadd szögezzek le valamit: itt nem reménykedésről van szó, a Liverpool holnap ismét csodát fog művelni, a Szentlélek focilabda alakjában leszáll az Anfieldre és a csapat parádés játékkal menetel be a hamburgi stadionban megrendezendő döntőbe.

Node kanyarodjunk is vissza: régóta nézegetek Premier League, és ezen belül Liverpool mérkőzéseket, de kevés olyan betonbiztos pontot ismerek a ligában, mint amilyen Dirk Kuyt. Kuyt sérült. Egyszerűen nem áll rá a nyelvem, hogy ezt kimondjam. Nem illik össze a kettő, hogy Kuyt meg hogy maródi. A holland még a hosszabbításban is rohan, mint egy mérgezett egér, elképzelhetetlen, hogy valami baja legyen. Áttaposnak rajta, rúgják, ütik, ő csak fut, mint Forest. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy ez része egy Benitez-féle jedi elmetrükknek, ezáltal altatva el a már amúgy is szunyókáló madridi védelmet.

  De erről is kár beszélni, hisz a hétfőn látott Steven Gerrard vezetésével felálló csapat esélyt sem fog adni arra, hogy az Atletico megtartsa, ne adj Isten növelje előnyét. A Reina-Johnson-Carragher-Kyrgiakos-Agger-Mascherano védelmi sziklán izzé-porrá zúzódnak majd a spanyol hajók, a Gerrard-Aquilani-Lucas-Benayoun-Babel ötösfogat pedig egy-az-egyben gázol majd át a teljes mezőnyön. Csoda lesz, de csak két Reina parádé és pár izzasztó perc után, melyet a Liverpool tizenhatosánál fognak eltölteni a csapatok.

Egész évben cserben hagyta a klubot a szerencse, ha kicsit is fair a Sors, ma visszaad valamit! 

"You'll never walk alone!"

Nem kell túl nagy ész ahhoz, hogy kijelentsük, a Liverpool idegenbeli formája valahol egy döglött ló és egy zsák trágya által határolt skálán mozog. Négy győzelem, öt döntetlen, és nyolc vereség. Brutális adatok, különösen, ha figyelembe vesszük, tavaly a csapat az egész idényben mindössze kétszer hagyta el a pályát üres kézzel.

Most azonban minden korábbinál fontosabb lenne egy három pontos mérkőzés. A jövő héten, május 2-án, megrendezésre kerülő Liverpool-Chelsea találkozó ugyanis - habár az Anfielden lesz - nem biztos, hogy sikerrel vehető akadály. Arról a paradoxonról már nem is beszélve, miszerint saját csapatunknak szurkolva a United bajnoki reményeit támogatjuk, magunk ellen meg már csak nem lehet kardoskodni. Remélem, nem az a meccs fogja eldönteni a Premier League-trófea sorsát. Node térjünk vissza a Burnleyre.

Akármerre nézünk, intő jelek garmadája veszi körül a vörösöket. A Turf Moor gyepén csak egy találkozón nem lőtt gólt a kék-vörös csapat az elmúlt tizenhét ott megrendezett mérkőzésből és ugyanitt az utolsó kilenc meccsből csupán egyet vesztett el a Liverpool-lal szemben. Fernando Torres hiányzása pedig komoly érvágás a merseyside-i támadósorra nézve, de az őt pótló Ngog egészsége is kérdéses: az Atletico Madrid védelme gyakorlatilag megette reggelire (kései vacsora inkább) a francia játékost, és ez nem csak labdaelvételben, de egy-két emberes, nevelő célzatú odapakolásban is megnyílvánult. A hiányzók listája tehát népes: a szlovák Martin Skrtel továbbra is maródi, de a bal-hátvéd poszt is marad Daniel Agger kezében, Emiliano Insua és Fabio Aurelio hiányzása folytán. A már említett Torres, valamint az igéretes kezdés után gyakorlatilag kispadra sem kerülő Martin Kelly ki kell, hogy hagyja a szezon hátralevő részét. Albert Riera szereplése továbbra is kizárt, habár nem tudom, mi fontosabb. Természetesen bicskanyitogató magatartása miatt teljesen megérdemelten mellőzi Benitez, ugyanakkor lehet, hogy pont egy idegenben játszott találkozón bevethető lehetne. Elvek versus érdekek.

A statisztikák azért is szépek, mert képesek lehetünk velük bármilyen tényt és annak ellenkezőjét is bebizonyítani. A Manchester City valóban kapott itt gólt, ám az nem derül ebből ki, hogy a Burnley egy szolid hatost kapott a a másodikszámú manchesteri csapattól (öblös nyalás a ManU-soknak) és a huszonkét vereség is adhat okot bizakodásra. A Liverpoolnak muszáj ma három pontot szereznie: az Everton már ott lohol a vörösök nyomában, de nem lenne közömbös az Aston Villa megelőzése sem. Motivációhiányról tehát nem beszélhetünk, pihentetésről annál inkább. Az elkövetkező hét alapjaiban határozhatja meg a szezon további sorsát, de átértékelheti a már eltelt nyolc és fél hónapot is. Egy esetleges továbbjutás, egy Chelsea elleni győzelem. Benitez az első félidőben el akarja majd dönteni ezt a találkozót, hogy második felében már nyugodt szívvel hozhassa le kulcsjátékosait.

Beszorult Burnley, egy Kuyt fejes, és egy Gerrard-szabadrúgás jelenik meg lelki szemeim előtt. Reina véd egy bravúrosat 0-1-nél. Összeségében végre magabiztos győzelem.

"Rafa in for Rafa" - hangzott a tréfás szalagcím, és ezúton szeretnék megemlékezni egy felröppent a hírről, msizerint a Liverpool illetékesei jelenleg is Madridban tartózkodnak és Rafael Van der Vaart jövőjéről tárgyalnak. Hogy mi igaz, és mi nem, azt nem tudhatjuk, de a The Guardian és a Daily Telegraph is meglehetős magabiztossággal beszélt a "titkos" találkozóról. A másik felröppent pletyka, Karim Benzema, akinek madridi karrierje korántsem ott tart, ahol azt a francia, vagy a klub akarná, Higuain remek formája pedig csak hab a stabil kezdőségről álmodó támadó keserédes tortáján. A holland megszerzése inkább tűnik reális célnak, de kár is komolyabban beszélni ilyenekről, meglátjuk, mi sül ki belőle.

You'll never walk alone!

"The longest journey", azaz a leghosszabb utazás - így emlegeti a brit sajtó a Liverpool kissé maratonira sikeredett utazását, melynek végcélja a második számú madridi klub stadionja, a Vicente Calderon. Mint azt már mindenki tudja, egy kiejthetetlen nevű izlandi vulkán hamufelhője gyakorlatilag megbénította az európai légteret, ennek következtében a keret egy vonat-repülő-busz eszközkombinációval érkezett meg nemrég a spanyol fővárosba. Azonban nemcsak távolságra és időre volt ez egy hosszú utazás: egy fájdalmas kampány vége ez. De hogy is jutottunk ide?

2009. május 24.

A Premier League 2008/09-es kiírásának utolsó fordulójában a Liverpool legyőzte a Tottenhamet hazai pályán, 3-1-es eredménnyel. A megszerzett második hely azonnali kvalifikációt jelentett a Bajnokok Ligája csoportköreibe.

2009. augusztus 16. - "Liverpool slump to Spurs defeat"

Megkezdődik az új szezon, a csapat siralmas teljesítménnyel 2-1-es vereséget szenved - kicsit irónikusan - a Tottenhamtől. A nyári felkészülési találkozókat nem közvetítette egy csatorna sem komolyabban, így a szurkolók itt láthattak először gyanús előjeleket. Az optimistábbak azonban úgy reagáltak az eredményre, hogy az felfogható egy ébresztő pofonként, egy lórúgásként, mely majd igazán meglöki a szekeret.

2009. szeptember 16. - "...and the whistle blows to confirm a far from convincing win"

A Liverpool hazai pályán fogadta csoportjának legkönnyebb tagját, a DVSC-t. Ekkora már tisztán látszott, a problémák sokrétűbbek, és mélyebbek, mint azt bárki is gondolta volna. A mérkőzés kilencven perce, mintha a fenti megállapításra akarna rákontrázni még, borzalmasan lassú tempóban telt. Az egy Kuyt-találatot leszámítva a szurkolók nem akarták elhinni, hogy szeretett csapatuk csak ennyire képes. Az Anfielden csönd volt, és ez félelmetesebb volt mindennél.

Nem stimmelt itt valami: nem ment Gerrardnak, a középpálya jobban akadozott, mint egy Csepel teherautó, a védelem bakit bakira halmozott, elől meg általános tanácstalanság uralkodott.

2009. szeptember 29. - "Liverpool fall to Jovetic brace"

A Fiorentina ellen idegenben léptünk pályára, és Jovetic mocskosul simán kettőt lőtt a vergődő és álmos Liverpool kapujába. A BL-helyzet kezdett eszkalálódni.

2009. október 20. - "Liverpool slump to Lyon"

A Lyon anfieldi látogatása egyedül Martin Kelly debütálásáról maradt meg a kollektív tudatban. A fiatal tehetség nagyszerűen pótolta a hiányzó Glen Johnsont, egy csapásra közönségkedvenc lett belőle. A hátrányból fordító Lyon, a hosszabításban belőtt Delgado-találat szinte tőrként fúródott minden szurkoló szívébe. Egy másik szinte hihetetlen tény, hogy a sajtó még mindig szenzációként ecsetelte a Liverpool vereségét, holott már két és fél hónapja egyértelmű volt ekkor: ez a Pool, nem az a Pool. A hidegzuhany-melegzuhany hullámvasút öt nappal később, a United legyőzésével tovább folytatódott.

2009. november 4. - "Draw puts Liverpool in danger"

Három mérkőzés, három pont. A Stade Gerland vízválasztó volt ebben a passiótörténetben. Számtalan elpuskázott Voronin-helyzet után Babel döntött úgy, hogy megereszt egy gyilkos bombát, mely megérdemelt előnyhöz jutatta a csapatot. Azonban a tapasztalaton túli erői úgy gondolták, ismét visszavesznek egyet abból a szerencse-sorozatból, mely a Liverpoolt sújtotta a 2008/09-es szezonban pozitívan: Lisandro Lopez egy tragikomédiába illő védelmi hiba-sorozat után, szinte besétált a labdával a kapuba.

Furcsa, de még mindig nem hitte el senki sem: nem jutunk tovább.

2009. november 24. - "Liverpool out despite win"

Az E csoport abszolút szégyeneként véget ért a Liverpool BL-sorozata. Én kinn voltam a meccsen, de a kettes metrón utazó részeg scousereken kívül nem sokra emlékszem a találkozóról. Ők viszont szépen énekelték a "Torres-song"-ot.

A kiesés megérdemelt volt, a vörösök válsága soha nem látott mélységet ért el. Már több hónapja látható volt, hogy hová vezet utunk, ám valahogy hajlamosak vagyunk ignorálni a rosszra utaló jeleket. Aztán amikor bekövetkezik, egyszerre ott érezzük arcunkon a pofon nyomát, égetőbben, mint gondoltuk.

2009. december 9. - "Liverpool beaten at Anfield"

Szinte korona volt ez a mérkőzés: csálé, béna, peches, szerencsétlen. Még csak fantázia sem volt a forgatókönyvben, Benayoun vezetést szerez, ellenfél egyenlít, hosszabításban testületileg kiszopunk. Tétje nem volt, de nem mondanám, hogy segített volna a vérző szívű szurkolókon.

2010. február 18. - "Liverpool leave it late"

Bőszülten guglizott fél Liverpool: egyrészt fontos volt tisztázni, hogy a harmadik hellyel járó Európa Liga pontosan mi is. Egy másik kulcskérdés egy soha nem hallott ország, Románia meglelése volt. Szóval Unirea. Egy veterán supporter ekkorra már nem merészekdett értelmetlen találgatásokba, hümmögve elment szeretett klubja hazai mérkőzésére, hogy a találkozó igazolja szkeptikus hozzáállását. A karcsú 1-0-s eredmény kényelmetlennek bizonyult.

2010. február 25. - "Liverpool stroll past Unirea"

Habár az Unirea már a 19. percben egyenlített, a csapat Mascherano bődületes bombájával, valamint Babel és Gerrard találataival szeptember óta először lőtt kettőnél több gólt ellenfelének, és könnyedén masírozott be a legjobb tizenhat közé. Várt ránk a Lille.

2010. március 11. - "Liverpool lose in Lille"

Szóval én sok dolgot láttam ebben a szezonban, de ami itt történt, az valami egészen kritikán aluli volt. Az ott történt kilencven percnyi tömény traumát a mai napig nem tudtam feldolgozni. Benitez ezúttal még csak a sérülésekre sem foghatta a teljesítményt, egyértelmű volt, komoly változásokra van szükség, ha egy Lille-kaliberű klub gondot tud okozni.

2010. március 18. - "Liverpool move into last eight"

A Portsmouth hét eleji megalázása után egy végre méltó válasz érkezett: nemcsak a teljesítméy, de a szurkolók irányába is. A labdába sem rúgó franciák (hahaha) roppant simán távoztak az anfieldi gyepszőnyegről, s vele együtt a sorozatból, a Liverpool pedig sok idő után ismét komoly téttel rendelkező meccs elébe nézett. Benfica, jövünk!

2010. április 1. - "Benfica beat 10-man Liverpool"

Ha a bíró április elsejei tréfának szánta Babel kiállítását, akkor azt kell mondjam, nem jött be. Agger brazil csatárokat megszégyenítő mozdulattal már a kilencedik percben sarokkal volt eredményes Sztividzsi passzából. A jelek kedvezőek voltak. Aztán a 30. percben valami történt, és a nézők egyöntetű csodálkozására a holland szélső elindult a vendég-öltöző felé. Torres ugyan még megduplázhatta volna az előnyt, de látható volt: bunkerfoci initialized. A 10 emberes pajzson kétszer támadt rés, két büntető lett az eredmény, s valahogy ismét vesztesként hagytuk el Portugáliát.

2010. április 8. - "Liverpool reach semis"

"We brought the lad from sunny Spain, he gets the ball and scores again, Fenando Torres, Liverpool's number nine!" És igen, Torres dupla, LUCAS TALÁLAT, és egy drámai Kuyt fejes elegendő volt ahhoz, hogy semlegesítse Cardozo megpattanó szabadrúgását. Az Anfielden eufórikus volt a hangulat, tán először az évben. Még nem lehetett sejteni, Torres a szezonjával fizetett az elődöntőért.

2010. április 21. - "?"

Valahogy olyan érzésem van, hogy egy parádés Liverpool fog holnap pályára lépni. Egyszerűen a levegőben van, hogy holnap Gerrard bődületes bombájával és Kuyt "seggberakomakapustmindenszögletnél" góljával már idegenben megszerzi a vezetést a csapat. A védelem képtelen hibázni, Lucas hidegvérrel fogja szervezni a középpályát, Ngog pedig okos labdatartásaival segíti majd a labdafelhozatalt. Benayoun egyenesen Torresnek ajánlotta a győzelmet, áldozatos szerepvállalásáért. Kész, nincs mese, győzelem van!

"You'll never walk alone!"

Források és angol címek: eurosport.yahoo.com

Bevallom, lustaságom, egy érettséginek nevezett jelenség közeledte és általános kedvtelenség akadályozott meg abban, hogy a hétvégén újabb bejegyzést írjak. Remélem, most kicsit enyhítem olvasótáborom éhségét. Csapjunk is a lovak közé!

Mit ne mondjak, izgalmas hetet tudhatunk magunk mögött, csapdostak a hullámok a nemzetkozi labdarúgás tengerén, nemegyszer felettünk is átcsaptak.

Először is, most már száz százalékosan is, véget ért a szezon. Ugyan a csapat még áll az EL-ben, ám Torres sérülése egy impotens alibipasszos játékot vetít elénk. Persze előre ne temessünk semmit sem, a Tottenham elleni hazai siker is a spanyol hiányában valósult meg, reméljük Benitez kitalál majd valamit. Fontos információ, hogy műtéte sikeres volt, azonban felépülése még legalább hat hetet vesz igénybe. Személy szerint roppant ideges voltam, mikor értesültem sérüléséről, de tegnapi nyilatkozatával csak még jobban a szívembe zártam: mint kiderült, a Benfica elleni hazai találkozó 7. percében érezte, hogy megsérült, ám a meccs fontossága miatt úgy döntött, nem kér cserét. Iszonyú hőstett végigjátszani egy mérkőzést fájó lábbal, pláne, ha még két gólt is szerez mellé az ember... Kívánjuk a legjobbakat!

Node most jelen idő, West Ham, hazai pályán, sokkal rosszabb szájízzel.

A City veresége csodálatos hírként hathatott minden épelméjű Premier League szurkolóra, beleértve engem is, egészen addig, amíg meg nem láttam, mit produkált a Chelsea. A Tottenham egy hét alatt végezte ki az Arsenalt és a kékeket, átvéve a negyedik helyet, amit ha nem szúrnak el nagyon, simán be is húznak. A Villa-Spurs-City hármasfogatból egyértelműen őket nevezném a legszimpatikusabb csapatnak, a három rossz közül a legkisebb következett be. Hat ponttal lemaradva, 4 fordulóval a vége előtt. Matematikai esély még megvan rá természetesen, ám senkit sem lepne meg, ha maradnának az erőviszonyok... Hogy egyik gondterhelt szavamat a másikba ne öltsem, hirtelenjében egy egészen új veszély jelent meg a láthatáron: az Everton réme, mely két pontra közelítette meg a Liverpoolt, és minden követ meg fog mozgatni a maradék találkozókon egy esetleges EL-indulást érő helyért. Jó lesz tehát odafigyelni ebben az utolsó pár körben. A Pool továbbá a mérleg nyelve is lehet: május 2-án a bajnokaspiráns Chelsea megszerezheti, de el is bukhatja címét az Anfielden. Izgalom a köbön, kár, hogy szinte már semmi sem érint minket.

A múlt hét talán egyetlen pozitív hozománya Martin Broughton elnöki kinevezése lehet. A Chelsea-szurkoló hírében álló úriember feladata az lesz, hogy -dobpergés- vevőt találjon a klubra. Úgy látszik a hosszan tartó szurkolói nyomás, a mérgezett légkör, és a klub értékcsökkenésének veszélye arra sarkallta a hőn szeretett tulajdonosokat, hogy továbbálljanak. Azt hiszem mindenki nevében beszélek, mikor azt mondom, nem fogok krokodilkönnyeket hullajtani. Rafa Benitez is benyújtotta már nyári számláját, melyen egy minimum hatvan millió fontos befektetést ír elő, amennyiben a klub jövőre eséllyel akarja felvenni a versenyt olyan óriásokkal, mint a Manchester United, a Barcelona, vagy az Inter. Konkrét befektetőkről még nem érkezett hír, pletykaszinten viszont már indiai és arab nevek is felmerültek. Reméljük, az átigazolási szezont már aktívan tudja befolyásolni az új tulajdonos, természetesen több zsáknyi pénzzel.

A vezetés, a játékosok, és a szurkolók is fél szemmel már a következő szezont tervezgetik, de nem szabad felednünk, még az EL-indulásért harcban állunk, valamint megtörve, de jelenleg is ottvagyunk a második számú európai kupasorozatban. Nagyon is komoly tennivalók vannak itt még május 9-ig, esetleg 12-ig, hozzuk ki a legtöbbet ebből a sok sebből vérző szezonból!

Forrás: Facebook.com/LiverpoolFC.tv

Megpróbáltam összeszedni érveket, amelyek ellenünk szólnának a mai mérkőzésen, de egy sem jutott eszembe. A csillagok állása, a nemzetközi helyzet, az olajár és még egy halom érv szól amellett, hogy az Anfield közönsége gólparádét lásson, s ne hiába pazarolja el a vasárnap délutánját.

A Benfica ellen pályára lépett keretünk minden kétséget kizáróan megállta helyét, sőt. Képesek voltak hátrányból fordítani, a kulcsmomentumokban higgadtak maradni, és a kínálkozó helyzeteket kíméletlenül bevarrni. Ennél többre pedig aligha vágyakozhatunk. Agger, megkockáztatom, szezonjának legjobb kilencven percét futotta. A kényszerű balhátvédre komoly nyomás nehezedett az első húsz percben, egyértelmű volt, a portugálok játszanak rá. Azonban a dán nemhogy megúszta a rohamokat, hanem olyan ördögi ügyességgel semlegesítette azokat - nemritkán vert helyzetből passzokat osztogatva - hogy a Benfica rövid idő múltán visítva menekült középre. Kyrgiakos, akinek játékában mindig ott lapul egy ordas baki manócskája, olyan határozottsággal fojtott el minden támadást, hogy a Digisport kommentátora (aki hasonló véleményen volt velem) helyben nyomott egy Canossa-járást. Kuyt hivatalosan is minden kapus rémálma lett, góllal és gólpasszal köszönt be ezúttal is. Torres meg... Hát ő Torres. Lehet keresgélni a szuperlativuszokat, de felesleges. Elég csak megnézni pár gólját, azok mindent elmondanak. Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékezni a középpályáról: Mascherano, Gerrard és Lucas munkája egészen kiemelkedő volt, reméljük, nem adják lejjebb a szezon hátralévő részében sem.

Hogy mit is várok egészen pontosan a mai naptól? Hatalmas, magabiztos győzelmet. A Fulham, habár elég sok csapatot megizzasztott, s meg is vert, fáradt. Nem mintha a Liverpool többet pihenhetett volna, de Gerrardék több éve edzik magukat már BL-hetekkel, s egy olyan méretű klub, mint a Fulham, nem biztos, hogy rendelkezik kellő tapasztalattal, kondícióval és tartással egy ilyen szoros menetrendhez. Félreértés ne essék, egy pillanatra sem szeretném becsmérelni Roy Hodgson és keretének munkásságát, csupán úgy vélem, ebben a szituációban hatalmas előnyt jelent a sokéves csiszolódás. Ha a védelem fogni tudja Zamorát és megfojtják Gerát, a cottagerek önként dőlnek bele a képzeletbeli liverpooli kardba. Insua sérülése újabb kényszermegoldást követel a bal oldali védőposzton, szinte biztos, hogy ismét Agger fogja majd ezt az oldalt kapni. Valószínűsíthetően középen Carragher és Kyrgiakos vigyázzák majd a rendet, jobb oldalt pedig Johnson kap majd helyet. Középen Mascherano és Lucas adhatják majd a fedezetet, a két szélen pedig Maxi, Babel, Kuyt vagy Benayoun egy tetszőleges kettőse segíti majd a támadásokat. Elől Gerrard és Torres igyekszik majd varázsolni. A szokásos négyötegy. Hozzátenném, én azért titkon reménykedem egy Sunderland elleni felállásban... Meglátjuk! 

Könnyű meccs ide vagy oda, ha a találkozót bukjuk, mehetünk vissza a balettbe ugrálni. Rossz lenne évzáráskor megállapítani, hogy a Fulham ellen ment el a negyedik hely.

You'll never walk alone!