You'll never walk alone!

A már eddig is látványos semmittevésemet megfejelem egy két hetes teljes leállással. Vár rám Toszkána.:)

Ha visszatértem lesz itt minden, mi szem szájnak ingere: Szomszédok sorozatom második részében új, míg harmadik részében régi ellenfeleinket veszem majd górcső alá, míg szezonnyitó összefoglalóm egy rövid áttekintése lesz nem épp unalmas nyarunknak. Sajnálatos módon internet nélkül maradok erre a bő két hétre, ami azt jelenti, hogy sem új igazolásról, sem EL eredményeinkről nem fogok értesülni, de bízom a csapatban és a vezetőségben, hogy a legjobbjukat nyújtják!

You'll never walk alone!

Tegnap döbbenettel értesült róla a világ Gundi pajtás szájából, hogy Jesus Navast leigazolta a Liverpool. Nos a hírben annyi igazság van, mint egy átlagos The Sun címlapban, szóval - sajnos bármennyire is szomorú -, a spanyol véletlenül sem igazolt a Liverpoolhoz. Természetesen bármikor szívesen látnánk Navast, ám a már említett pánikbetegsége nem olyan tulajdonság, mely feltétlenül megnyeri egy külföldi klub tetszését. No persze, ettől még jöhet, Dél-Afrikába is eljutott valahogy...

A folytatásban egy igazi átigazolási bejegyzés lesz ez, rengeteg pletykával, találgatással, és még több reménnyel.

Roy Hodgson igazi kiárusításba kezdett, melynek során megkezdte a használhatatlanabbnál használhatatlanabb játékosok eladását. A rémesen középszerű kerettagok listáját El Zhar vezeti, a marokkói középpályás távozása csak idő kérdése.

Némileg meglepetésként hathat, hogy a tavaly hatalmas munkát végző Emiliano Insua rövid úton Olaszországban találhatja magát. A Fiorentina 4 millió font körül fizethet a balbekkért, ám korántsem biztos, Hodgson valóban nélkülözni akarja az argentin szolgálatait. Helyére a tavaly szédületes, 55 méteres góljával hírnevet szerző Maynor Figueroa érkezhet.

Paul Scharner leigazolása - habár nincs épp szerződése - több kérdést is felvethet, de ezek közül is a legfontosabb: miért? Az osztrák védő jóindulattal sem nevezhető Liverpool-szintű játékosnak, melyen nemlétező ára sem változtat.

Bryan Ruiz, Peter Crouch, Huntelaar, Trezeguet - "az erősítsük a támadószekciót" pályázatban felmerült nevek. No comment.

Összességében bevételi oldalon figyelembe kell vennünk a félévkor eligazolt játékosokat is, úgy mint Dossenát és Voronint, akikért ha nem is sokat, de kaszált a klub. Fabio Aurelio távozása eggyel kevesebb éhes szájat jelent, El Zhar, Riera és Insua távozása további összegeket jelenthet. Mindent összevetve egy korrekt játékos már kijön ebből az pénzből, hogy min töri a fejét az angol szakember, az már egy más kérdés.

Roy Hodgson érkezése az általános bizakodás szellemét hozta Liverpoolba, remélhetőleg a megelőlegezett bizalmat valódi eredmények is követik. Még egy hét és bizonyíthat a megváltozott arcú vörös gárda. Az Ausztriában fellépő csapat korántsem teljes pompájában érkezik majd szeretett sógorainkhoz, Kuyt, Babel, Reina és Torres csak augusztus első heteiben csatlakoznak klubtársaikhoz. 

És ha már említésre kerültek, emlékezzünk meg róluk is!

Habár lelkünk még mindig Dél-Afrika stadionjait járja, és testünk többi része sem jut messzebb egy vízpartnál, de szellemünk is legfeljebb csak az Anfield gyepszőnyegéig merészkedik, azért nem árt, ha vigyázó szemünket olykor-olykor a szomszéd vígan zöldellő pázsitjára vetjük.

Tegyük fel, hogy a lehető legkényelmesebb pozícióban olvassuk végig ezt a bejegyzést. Komfortérzetünk az egekben: az idő csodálatos, a gép halkan duruzsol. Mégis, valami roppant kellemetlen, már-már fájdalomhoz közeli érzés birizgálja agyunk. Valami idegesítő, kis vörös kelés a tér-idő harmonikus hálóján: pofátlanság, Manchester City a neved.

Köztudott, hogy a foci sem szól másról, mint pénzről, ám van úgy, hogy ennek foka elér egy olyan, úgynevezett abramovicsi magasságot, amikor minden józan, labdarúgást kedvelő felkiált, hogy "ezt talán már nem kéne barátocskám. Vagy ha igen, akkor az én klubommal tegyétek." Ha most City-drukker lennék, természetesen úgy gondolnám, hogy elérkezett az igéret földje, s fejemben egy sivítva felbukkanó, JACKPOT-jelzést villantó nyerőgép képe jelenne meg. Leszólnám az irigységtől pukkadozó tiltakozókat, s vígan fújnám vuvuzelám énekelném csapatom himnuszát.

Azonban a ló túloldaláról szemlélve cseppet sem ilyen eufórikus a látvány. Mi is történik itt? Adott egy 118 éves múlttal rendelkező klub, Anglia legsikeresebb klubja, amit egy feltörekvő pisis igencsak szorongat. Mondhatnánk, hogy Life's cruel és okosan bólogatva magyaráznánk, az erősebb kutya baszik. Ám valahogy sántítana itt valami. Ha ilyen egyszerű lenne a foci, talán csak a tőzsdéken találkoznánk vele, s egy-egy hír erejéig megemlékezne róla a gazdasági rovat. És hogy hogy jön ez ide? Itt kereshetjük a magyarázatát annak, hogy miért utálja oly sok ember a Chelsea-t és a City-t.

Yaya Touré heti 180 000 fontért fog új klubjában játszani. Úgy látszik Yaya Touré megkötötte élete üzletét, úgy látszik Yaya Touré élete végéig sportkocsikkal fog furikázni. Igen. De várjunk csak, mit is jelent ez a szám? Yaya Touré gondolkozott, Yaya Touré számolgatott, és Yaya Touré végül azt mondta: 180 000 font kell nekem hetente, hogy felvegyem a világoskék mezt. Yaya Touré ezek után vajon 180 000 fontot, vagy 180 000 fontot és egy világoskék mezt fog látni? Egyértelmű: Yaya Touré egy vagonnyi pénzt fog látni, de semmi többet. Yaya Touré 180 000 fontja magában foglalja a sajtónyilatkozatokat, melyek majd új klubjáról fognak áradozni, és Yaya Touré valóra vált álmáról. Szépek lesznek, szép papíron, szép betűkkel. Csak roppant hamisak. Yaya Tourénak 180 000 fontot kell adni hetente, hogy úgy gondolja, ő ott akar játszani. Ez az az összeg, amiért bármilyen gondolatot meg lehet vásárolni. Yaya Touré nem döntött rosszul. Yaya Tourét és a City-t meg lehet érteni. De szeretni sohasem.

Amikor már a tévé előtt ülve, meccset nézve is pénzszagot érez a rajongó, akkor elfogja valami hányinger: én nem ezért ülök ide minden héten. Hümmögve elfogadja, hogy szeretett csapatának szeretett játékosa jogosan keres sok pénzt: durván húsz év aktív játékért tönkreteszi testét, - s ahogy az akár nagy cégek fontos állásainál lenni szokott - a pénz többi, igencsak tetemes részével pedig a felelősséget fizetik meg.

Egy játékos élet és halál ura gazdaságilag: vajon mennyibe fájhatott Kyrgiakos elcsúszása Lyonban? Vajon mennyit ért Kelly elrontott belépője a mérkőzés hazai párján? Ha Reina kifogja Rooney tizenegyesét, hány fonttal lenne gazdagabb most a Liverpool? Ezt a felelősséget, és saját maguk idézőjeles halálraítélését fizetjük meg. Kérdés, hogy jogos-ez az összeg? A kereslet azt mutatja, igen.

De a szemünkbe hazudik, aki szerint ez 180 000 fontot ér hetente. Aki ilyen világot épít, azt meg kell vetni, le kell köpni. Mert abnormális és őrült az, aki ehhez a kóros lázálomhoz asszisztál.

Haladni kell a korral, immáron Facebookon is nyomon követhetitek a blogot! A You'llNeverWalkAlone.blog.hu-t egyfelől a blogon található bejegyzések ajánlására, másfelől apróbb hírek, videók és egyéb tartalmak megosztására szánom.

Csatlakozzatok minél többen!

Undorító, gyomorforgató, már-már etikátlan hallgatásba burkolóztam az elmúlt hetekben, melyet én magam is roppant mód szégyellek. Leérettségiztem, Balatonon voltam, lényeg a lényeg - nincs mentségem - lusta voltam. Igazából egy másik szempontként az is felmerülhet, hogy miről írjon a blogger, ha nem történik semmi. Nos a mondat második része nem teljesen igaz.

Temetni jöttem Benitezt, nem dícsérni

Véget ért egy korszak. Jelenleg Rafael Beniteznek egy nagyon komoly előnye van Roy Hodgsonnal szemben: a spanyolról van véleményünk, angol kollégájáról azonban nincs. Nem bocsátkoznék találgatásokba július 17. előtt, de talán utána sem. Hodgson megkapta Anglia, ha nem az egész focivilág, legkeményebb munkáját: faragjon újra ütőképes csapatot a szigetország legsikeresebb, s egyik legnevesebb klubjából, mely épp a csőd szélén egyensúlyozik egy rakás menstruáló világklasszissal.

Nagyjából egyértelmű, hogy első feladata egy kiadós beszélgetés lesz minden játékosával, hisz ha valamit nem tehet meg ez a csapat, az pont a kulcsemberek elvesztése. Hodgson egész felkészülési munkásságának ez kell, hogy legyen az alapja. 

Én bízom benne. Talán az állandóan arcán bújkáló mosoly, talán a kisugárzása, de Benitez hideg, pragmatikus viselkedése után öröm nézni az angol minden gesztusát. És egy ilyen belső válsággal küzdő csapatnak pont egy ilyen emberre van szüksége - no persze nem árt, ha jó manager is hozzá, de erről még vajmi keveset tudunk. Talán a játékosok is látják, hogy történik valami, hogy az állóvíz megkavarodott, és ha megtalálják formájukat, egy-két igazolással simán meglehet a negyedik hely jövőre. Mert lássuk be, ez a Liverpool immár rohadtul nem a PL-elsőségért hajt, hanem sokkal inkább egy BL-helyért. És nincs ezzel baj, csak fájdalmas leszállni a magas lóról, pláne ha egy évig egészen jól is simult hozzánk.

 When you walk through a storm

Anyagilag sajnos biztosan nincs ki a vízből a klub, amíg új tulajdonoshoz nem kerül. Degen, Riera és El Zhar eladása mindenképp időszerű, a jobb oldalon immár szerepelhetne a saját nevelésű Martin Kelly, aki amellett, hogy angol, nem is rossz játékos. Albert Riera, habár úgy tűnik, esélyt kaphat az új managernél, nem valószínű, hogy vörös mezben folytatja. A spanyol töketlen kijelentései után az első hazai mérkőzésen lincselné meg az anfieldi közönség. El Zhar meg... Ha tavaly nem tudta magát benyomni a kezdőbe, akkor esélytelen, hogy valaha is szerepeljen. 89. perces csere meg van olcsóbban is.

Ashley Young, Joe Cole, Brede Hangeland. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a három név vezeti a wannahave listát, ám ha a Liverpoolról beszél az ember, únos-untalan belebotlik egy makacs falba: pénz. Nagy kérdés, mire lesz elég a Yossi Benayoun eladásából befolyt 6-7 millió font, vagy a további exodusból származó pénzösszeg, de csillagászati beruházásokra idén nyáron sem számíthatnak a szurkolók. Milan Jovanovic érkezése örömteli, habár az ő személyében sem egy világklasszist, hanem sokkal inkább egy jómunkásembert köszönthet a nagyérdemű. Reméljük Maxi Rodriguezhez hasonlóan pozitív csalódás lesz az ingyen érkező szerb.

Nehéz így megmondani a frankót, de talán kár is. A világbajnokság előtt semmiképp, de megkockáztatom a felkészülési találkozókig sem. Dőljünk hátra mi is, és nézzük inkább a VB-t. Vagy rágjuk a körmünk a The Sun pletykáin. Mene, tekel, faresz - mondhatnánk Beniteznek. Hodgsonra még egyiket sem.

Kövezzetek meg, de ez állati jól néz ki. Ha másért nem, a mezekért megéri majd nézni a meccseket (egy nagy szart, nekem játszanak rendesebben, mint tavaly)!

"It is very sad for me to announce that I will no longer be manager of Liverpool FC," Benitez said in a statement.

"I would like to thank all of the staff and players for their efforts.

"I'll always keep in my heart the good times I've had here, the strong and loyal support of the fans in the tough times and the love from Liverpool.

"I have no words to thank you enough for all these years and I am very proud to say that I was your manager.

"Thank you so much once more and always remember: you'll never walk alone."

Yeah Rafa, You'll never walk alone!

Pontosan huszonöt éve Európa - de talán fogalmazhatok úgy, a világ - labdarúgásának legsötétebb napja virradt fel. Ez volt az abszolút mélypont, a huliganizmus legvéresebb fellángolása, s ezzel együtt a Liverpool bukása. Nemcsak az ott meghalt harminckilenc szurkoló tragédiája ez, de az egész focitársadalomé. A teljesen jogosan felelőssé tett Liverpoolt kitíltották az európai tornákról, s ennek eredménye lett az elkövetkező húsz év vegetáló csapata. Hillsborough halottai Heysel halottai is egyben: a klub igazi fekete báránnyá vált Brüsszelben, amit 1989-ben sem tudott lemosni magáról, holott a második tragédia a szervezés hibája volt egyértelműen. Sötét nap volt 1985 május 29. A legsötétebb.

 Requiescat In Pace!

Kitört hát az uborkaszezon, a szilárd tények ismét háttérbe szorulnak, ahogy megnyílik az átigazolási piac, és rémüldöző-éljenző szurkolók hangja tölti be az internet éterjét. Én sem teszek másképp, de még mielőtt nagyon belevágnánk az átigazolások bizonytalan útvesztőibe, nézzük meg, mi történt a csapattal a Hull elleni találkozó óta!

"Ha meguntam, hogy mindig itt legyek..."

A válogatottak már serényen edzenek, kihírdetésre kerültek az előzetes 30-fős keretek is:

Glen Johnson, Steven Gerrard, Jamie Carragher - Anglia
Daniel Agger - Dánia
Fernando Torres, Pepe Reina - Spanyolország
Sotirios Kyrgiakos - Görögország
Maxi Rodriguez(!!!), Javier Mascherano - Argentína
Ryan Babel, Dirk Kuyt - Hollandia
Martin Skrtel - Szlovákia
 

Jelenleg - tudtommal - így állunk. Jamie Carragher részvétele elvileg még kérdéses, ám a sajtóvisszhang és Capello személyes megkeresése már-már kötelezővé teszik kijutását. Örömteli hír ez, de összességében is a VB jót tehet a Liverpool játékosainak: egy kis légkörváltozás és az esetleges sikerek mind-mind hozzásegíthetnek egy sikeresebb évhez. Említésre méltó még Maxi Rodriguez és Johnson tegnapi teljesítménye: mindkét játékos góllal, az argentín esetén kettővel, köszönt be - mondanom sem kell - parádés találatokkal. Hogy mi lehetne még ennél is szebb? Ha a játékosok sérülés nélkül tudnák le nemzetközi szereplésüket...

Hisz sok pihenőre nincs idő, július 31-én már tétmeccset játszunk az Európa Liga első selejtezőkörében, hogy két nap múlva Németországban vendégszerepeljen a klub a Borussia Moenchengladbach ellen. Kicsit soványnak tűnik ez a két pihenő...

Magdi anyus meghalt!

A május-június mindig dögunalom a klubfutball világában, így mi sem természetesebb, a legprofibb sportlapok is békategoriás Best-é silányodnak ilyenkor. A varázsszó: átigazolások.

Nagyon nem mennék bele a témába, kár is azon görcsölni, melyik igaz, melyik nem, így azok listáját adom most közre, akik szóba kerültek egyáltalán az utóbbi napokban (a teljesség igénye nélkül):

Távozók: Albert Riera, Yossi Benayoun, Ryan Babel, Alberto Aquilani, David Ngog, Javier Mascherano

Érkezők: Jesus Navas(SMF), Carlton Cole(F), Danny Wilson(D), Giampaolo Pazzini(F), Joe Cole(MF), Madjid Bougherra(D), Roman Pavljuchenko(F), Caner Erkin(D), Nicolas Pareja(D), Ever Banega(MF), Mesut Ozil(MF), Mamadou Niang(F), Stephen Ireland(MF), David Bentley(MF), Juan Mata(F), Giuseppe Rossi(F), Jan Vertonghen(D), Diego Tardelli(F), Adriano(F) - lol?, Steven Pienaar(MF), Diego Forlán(F), Giuseppe Rossi (F), Milan Jovanovic(F).

Mégegyszer hangsúlyozom, egy név sem több, mint puszta spekuláció, de a tendencia leszűrhető: Benitez a pálya minden részére új játékost akar venni. Hogy mekkora erre az esély, s hogy mennyi pénz áll rendelkezésére? Mindkettő rejtély.

Az eddigi tények:

Fabio Aurelio nem fogadta el a Liverpool pay-as-you-play ajánlatát, s jövőre máshol folytatja. Szomorú, hisz egy zsenit veszt el a klub, ám sérülései miatt idén nem volt több, mint egy kolonc, s első két szezonját sem jellemezte jobb szereplési ráta, így várható volt, hogy továbbáll. Másik távozónk Mikel San José, aki olyannyira beleszeretett az ideiglenesnek szánt Bilbao-szereplésébe, hogy a spanyol klub le is igazolta. Hmm, hmm. A másik oldalon Jonjo Shelvey, egy tehetséges középpályás - akit máris az új Steven Gerrardként tartanak számon - és egy ifjú titán, Callum Pilkington áll. Szépen csengő ángol nevek a leigazoltak közt. De miért?

Danny Wilson's dream move to Liverpool has stalled - because the young Rangers defender does not meet a 'homegrown' quota system being introduced by the English Premier League.

Now the cash-strapped Ibrox club could lose out on up to £3million if the 18-year-old remains in Glasgow next season before leaving when his contract expires.

Sportsmail understands Wilson had proven particularly attractive to the Merseyside giants because they are planning for new regulations which will demand eight homegrown players in every topflight club's 25-man squad.

Liverpool initially believed it applied to footballers from across the whole of the British Isles, but their interest has now cooled after it emerged only youngsters brought through at English and Welsh clubs will qualify.

This has forced a hitch in the projected Wilson deal, which had seen Liverpool offer a £2.5m down payment, with a further £1.5m in add-ons.

While it is believed they still want to sign the PFA Scotland Young Player of the Year, it will not be with the same urgency as before. Wilson has rejected all offers of an extension to his contract with Rangers.

And it's understood that, if no agreement can be struck with Liverpool at the moment, he will resolve to remain at Ibrox next season before becoming eligible to sign a pre-contract elsewhere in January.

Any club signing Wilson would then have to pay only around £650,000 in compensation under FIFA rules relating to players under the age of 24.

FA Premier League chief executive Richard Scudamore said: 'All clubs must declare their 25-man squad at the end of August after the close of the transfer window.

'No more than 17 of those players can be over the age of 21 and not home-grown.

'The definition of homegrown is trained for three years under the age of 21 by somebody in the English and Welsh professional system. It is not in a club's interests to stockpile players. It will make buying home-grown talent more attractive.'

Rafa Benitez has already started to adjust Liverpool's staffing levels, with young Englishman Jonjo Shelvey signing from Charlton Athletic.
 

A hirtelenjében felbukkanó számtalan angol "tehetség" és Rafa pálfordulásszerű érdeklődése a szigetországi játékosok iránt már jóval korábban felkeltették érdeklődésemet: biztos voltam, hogy valami hasonló szabály van készülőben, de mégis váratlanul ért, hogy tényleg bevezetnek effélét.

Végére hagytam - akárcsak a legjobb falatot - azt, ami minden Liverpool-szurkoló szívét egyformán tölti el melegséggel, és borzasztó büszkeséggel:

There has been speculation that the player would leave Anfield this summer after a disappointing season, with many of Europe's top clubs - such as Chelsea, Manchester City and Barcelona - linked with making a move.

However, José Antonio Peton told Punto Radio in Spain: "For the moment I can assure fans that Fernando will continue at Liverpool next season. Everything is down to Liverpool's attitude but for the time being Fernando is happy at the club and has a good contract.

"Liverpool have not spoken to us about his future, so he is just concentrating on playing at the World Cup."

But Reina spoke to his compatriot this week and claims Torres is committed to turning the club's fortunes around.

"I am calm about Fernando," Reina said in quotes reported by The People.

"I spoke to him about his future and he has told me that he intends to continue with us.

"Fernando suffered so many blows last season, but he is a professional and has always wanted to do well for us.

"That is what he remains - committed to this club."

You'll never walk alone!

Játékosértékelő minisorozatom harmadik, és egyben utolsó stációjához érkezett, hogy végleg pontot tegyen a Liverpool 2009/2010-es szezonjára. Ennél kevésbé prózai ok, hogy már roppantul unom a történelmet és úgy döntöttem, inkább megírom ezt a posztot egy "Ókori államberendezkedések" és egy "56-os forradalom" tétel közt.

Roppant könnyű dolog a Liverpool támadósorának értékelése, révén összesen két emberről kell megemlékeznünk:

David Ngog - 6/10

 Ha azt mondjuk, nehéz dolga volt Insuának, mit mondhatunk David Ngog-ról? Neki nem egy Fabio Aureliot kellett pótolnia, hanem magát Fernando Torrest, ami pszichikailag is egy jelentős teher lehetett vállán. A 21 éves francia játékos tavaly szinte alig kezdett, Benitez be-bezavarta csereként, de komoly játéklehetőséggel csak az idei évben találkozott. Idén viszont nem opcionálisan, ő maradt ugyanis az egyetlen ép csatára a Liverpoolnak.

Huszonnégy mérkőzésen nyolc gól. Kissé karcsú, góljai nagy részét kis csapatok ellen érte el, ám le kell szögezzük: ő betalált. A többiek nem. Leeds, Debrecen, Unirea, Birmingham city. Míg a csapat nagy része végigbénázta az itt említett találkozókat, a francia fogta, nem cifrázta túl, egyszerűen belőtte, amit be kellett. Nagy meccseken azonban nem nagyon tudott huszárkodni, sőt, az igazán fontos találkozókon, különösen év végén, ziccereket hibázott sorra. Összességében elmondható, hogy nem rossz csatár David Ngog, de a Liverpool egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy Fernando Torres cseréje ő legyen.

Fernando Torres - 8/10

Nagyon kevés olyan focista van ma a világon, akiről folyamatosan superlativusokban tudunk beszélni. Játékosok, akik minden mozdulatukban mutatnak valami nem hétköznapit, valami varázslatosat.

Nehéz objektívan értékelni El Nino játékát Liverpool-szurkolóként. A válság kezdeti stádiumában Torres ambíciója volt az, ami továbblendítette a csapatot, ami igenis nyomta előre a szekeret, de a sorozatos BL-kudarcok őt is megtörték. A sérüléshullámok egy részét szerencsétlen belépők, ügyetlen mozdulatok és egyéb sporttal járó kísérőjelenségek okozzák, de azt hiszem, a Liverpool idei szezonjában egy komoly lelki faktor is bejátszott: a sorra elbukott találkozók, a "nem megy"-érzés a játékosokban, és a szurkolók támogátásának hiánya mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a csatár évét sorozatosan megszakítsák. Év végére ismét nagyon magára talált, Portsmouth, Sunderland, Lille, Benfica: egytől egyig az ő áldozatai.

Senki se áltassa magát: nagy valószínűséggel Fernando Torres a Benfica ellen lépett utoljára pályára vörös mezben. Egyszerűen nem létezik észérv, ami azt mondaná, hogy maradjon, és én nem is fogom elítélni ezért. Természetesen sokkal jobban örülnék, ha maradna, de ennek esélye vetekszik Silva leigazolásának valószínűségével. Vélhetően utolsó szezonja azonban több, mint parádés volt: mesterhármas a Hull ellen, számtalan dupla, megszámlálhatatlan mérkőzés, amit gyakorlatilag egy személyben nyert meg, két gól a United ellen és még sorolhatnám. Sunderland ellen szerzett gólja pedig megérdemelten nyerte el a szurkolók "Év találata" díját.

Hogy miért a -2? Először is év elején nem egy mérkőzésen már-már bevágta a durcit, túl sokat foglalkozott a bíróval, néha dekoncentrált volt. Másodszor: könyörgöm, ennyit nem lehet sérültnek lenni! Értem én, hogy a pályán nem féltő nővérkék karjaiban ringatózott, de elképesztő, hogy összesen csak huszonkét találkozón(PL) lépett pályára. Ennél persze hihetetlenebb, hogy tizennyolc gólt lőtt ezeken. Ennyi megszakítás közepette ilyen formát produkálni... Beszéljenek helyettem a képek:

A háromrészes elemző cikk második stációjához ért. Ezúttal a középpályát fogom górcső alá venni, a csapat azon részét, melynek szinte minden tagja szintje alatt teljesített. Szinte.

Steven Gerrard - 5/10

Steven Gerrard - habár már több, mint ötszázszor szerepelt a vörös mezben - nem hiszem, hogy tudna említeni még egy ilyen siralmas szezont hosszú pályafutásából. Mind játékosként, mind kapitányként csődöt mondott a pályán. Természetesen tavalyi idényével magasra tette a mércét, de idei munkája egészen egyszerűen a minősíthetetlen kategóriába tartozik: eladott labdák, rossz érintések, és elrontott ziccerek jellemezték játékát, jobb napjain is szörnyen középszerű képet mutatott, s a kilenc gól is roppant sovány a világ egyik legjobb támadó-középpályásától.

Alberto Aquilani - 6/10

A Xabi Alonso helyére vásárolt olasz középpályás sem élete szezonját futotta. A december végére felépülő játékossal szemben Benitez folyamatosan Lucast részesítette előnyben, s lássuk be, nem minden ok nélkül. Egyáltalán nem érezte a játék ritmusát, pontatlan passzai egymást érték. A Bolton ellen egyenesen megkönnyebült a közönség, mikor Lucas leváltotta. Nem kérdés, Xabi Alonso árnyéka kísértett (sőt, kísért) Liverpoolban, egyszóval: úgy tűnt, lehetetlen pótolni a spanyol játékirányítót. Év végére azonban felragyogott egy halvány fénysugár: Aqua elindult egy nagyon bíztató úton, amelynek végére még nem érhetett el, de reméljük, jövőre már egy száz százalékos Aquilanit köszönthetünk.

Lucas Leiva - Lucas-skálán: 10/10 PL szinten: 3/10

Ő baromi egyszerűen nem Premier League-szintű játékos. Nem tehet róla, ennyi tálentummal született. Mindent megtett, hogy elismertesse magát az Anfield közönségével, de igyekezete ellenére ő egy borzasztóan középszerű játékos maradt. Egy igazi alibipasszer, aki egyetlen szerencsésen szerzett gólján kívül semmit nem tett hozzá ehhez az évhez, sőt, munkálkodása inkább nevezhető deficitesnek. Ennek ellenére ő volt az egyetlen, akin egy pillanatra sem éreztem a fásultságot, s szívvel-lélekkel hajtotta végig minden mérkőzését. Sajnálatos, hogy enthuziázmusa nem párosult tehetséggel. Sorry Lucas, you're the weakest link.

Javier Mascherano - 9/10

Ha épp nem gurult el gyógyszeres doboza, a Liverpool legjobb mezőnyjátékosa volt. Ha rajta múlt volna egyedül, a labdák a kapuig sem jutnak el. Jól időzített becsúszásaival már-már menthetetlen helyzeteket oldott meg, de okosan építkezett a középpályán is. Az már más kérdés, hogy két piros lapja mellé tíz sárgát gyűjtött, ami mindenképp a PL élmezőnyébe repíti könyvelési tekintetben. Ezt leszámítva: kiegyensúlyozott, jó teljesítmény, Reina után a csapat második legjobbja. Én neki adom az Everton ellen lőtt gólt is!

Dirk Kuyt - 8/10

Idén sem a kis hollandon múlt sorsunk, amikor tehette igenis kihúzta a csapatot a pácból, egy-egy megingását leszámítva egyenletesen dolgozott egész évben. A Tottenham és az Everton kétszeri elsüllyesztése az ő góljainak volt köszönhető.

Yossi Benayoun - 7/10

Az izraeli játékos minden mozdulatában ott volt a gólveszély, kreatív, okos játékkal segítette idén a csapatot. Hogy mégis miért hét csak? Nos, Benayoun gyakorlatilag nem játszott végig egy találkozót sem. Egyszerűen nincs meg hozzá a kellő kondíciója, ami azért nem kicsit irónikus, lévén ezt leszámítva kiváló játékos.

Ryan Babel - 6/10

Babelnek van egy olyan rossz szokása, hogy amennyiben nem figyelnek rá elegen, csinál valami eszement nagy marhaságot. Év elején Benitezzel vívott szópárbajt a sajtón keresztül. Folyamatos kirohanásai ellenére megbocsátott neki a klub, ám ahhoz kevés volt a jóindulat, hogy aktív kezdő posztra kerüljön. Ami ugyanakkor érthetetlen, mivel a holland nem egyszer tett tanúbizonyságot: igenis lenne helye a kezdő tizenegyben. A Lyon elleni bombája évének abszolút csúcsa volt, a Benfica elleni kiállítása pedig minden kétséget kizáróan a mélypont. Benitez rosszul tette, hogy mellőzte. 

Maxi Rodriguez - 9/10

Nem véletlenül hagytam a végére a 2010-es év legnagyobb meglepetését. Az Atletico Madridnál mellőzött argentín pár hét alatt felvette a Premier League tempóját, és egy csapásra megszerettette magát a szurkolókkal. Üde színfoltja volt ő a Liverpool keretének, aki gyors felfutásaival, és számtalan gólpasszával biztos kezdővé küzdötte fel magát és remélhetőleg még sokáig viseli a vörös mezt. Az ingyen átigazolt játékost Diego Maradona is meghívta előzetes, harminc fős világbajnoki keretébe.

Maxi Rodriguez gólja Mexikó ellen a 2006-os világbajnokságon - 98. perc

Akikről nem szól ez a kis összefoglaló: Albert Riera (mert nem érdemli meg), Nabil El Zhar ( kilencvenhárom percet töltött a pályán, három találkozón)