A háromrészes elemző cikk második stációjához ért. Ezúttal a középpályát fogom górcső alá venni, a csapat azon részét, melynek szinte minden tagja szintje alatt teljesített. Szinte.
Steven Gerrard - 5/10
Steven Gerrard - habár már több, mint ötszázszor szerepelt a vörös mezben - nem hiszem, hogy tudna említeni még egy ilyen siralmas szezont hosszú pályafutásából. Mind játékosként, mind kapitányként csődöt mondott a pályán. Természetesen tavalyi idényével magasra tette a mércét, de idei munkája egészen egyszerűen a minősíthetetlen kategóriába tartozik: eladott labdák, rossz érintések, és elrontott ziccerek jellemezték játékát, jobb napjain is szörnyen középszerű képet mutatott, s a kilenc gól is roppant sovány a világ egyik legjobb támadó-középpályásától.
Alberto Aquilani - 6/10
A Xabi Alonso helyére vásárolt olasz középpályás sem élete szezonját futotta. A december végére felépülő játékossal szemben Benitez folyamatosan Lucast részesítette előnyben, s lássuk be, nem minden ok nélkül. Egyáltalán nem érezte a játék ritmusát, pontatlan passzai egymást érték. A Bolton ellen egyenesen megkönnyebült a közönség, mikor Lucas leváltotta. Nem kérdés, Xabi Alonso árnyéka kísértett (sőt, kísért) Liverpoolban, egyszóval: úgy tűnt, lehetetlen pótolni a spanyol játékirányítót. Év végére azonban felragyogott egy halvány fénysugár: Aqua elindult egy nagyon bíztató úton, amelynek végére még nem érhetett el, de reméljük, jövőre már egy száz százalékos Aquilanit köszönthetünk.
Lucas Leiva - Lucas-skálán: 10/10 PL szinten: 3/10
Ő baromi egyszerűen nem Premier League-szintű játékos. Nem tehet róla, ennyi tálentummal született. Mindent megtett, hogy elismertesse magát az Anfield közönségével, de igyekezete ellenére ő egy borzasztóan középszerű játékos maradt. Egy igazi alibipasszer, aki egyetlen szerencsésen szerzett gólján kívül semmit nem tett hozzá ehhez az évhez, sőt, munkálkodása inkább nevezhető deficitesnek. Ennek ellenére ő volt az egyetlen, akin egy pillanatra sem éreztem a fásultságot, s szívvel-lélekkel hajtotta végig minden mérkőzését. Sajnálatos, hogy enthuziázmusa nem párosult tehetséggel. Sorry Lucas, you're the weakest link.
Javier Mascherano - 9/10
Ha épp nem gurult el gyógyszeres doboza, a Liverpool legjobb mezőnyjátékosa volt. Ha rajta múlt volna egyedül, a labdák a kapuig sem jutnak el. Jól időzített becsúszásaival már-már menthetetlen helyzeteket oldott meg, de okosan építkezett a középpályán is. Az már más kérdés, hogy két piros lapja mellé tíz sárgát gyűjtött, ami mindenképp a PL élmezőnyébe repíti könyvelési tekintetben. Ezt leszámítva: kiegyensúlyozott, jó teljesítmény, Reina után a csapat második legjobbja. Én neki adom az Everton ellen lőtt gólt is!
Dirk Kuyt - 8/10
Idén sem a kis hollandon múlt sorsunk, amikor tehette igenis kihúzta a csapatot a pácból, egy-egy megingását leszámítva egyenletesen dolgozott egész évben. A Tottenham és az Everton kétszeri elsüllyesztése az ő góljainak volt köszönhető.
Yossi Benayoun - 7/10
Az izraeli játékos minden mozdulatában ott volt a gólveszély, kreatív, okos játékkal segítette idén a csapatot. Hogy mégis miért hét csak? Nos, Benayoun gyakorlatilag nem játszott végig egy találkozót sem. Egyszerűen nincs meg hozzá a kellő kondíciója, ami azért nem kicsit irónikus, lévén ezt leszámítva kiváló játékos.
Ryan Babel - 6/10
Babelnek van egy olyan rossz szokása, hogy amennyiben nem figyelnek rá elegen, csinál valami eszement nagy marhaságot. Év elején Benitezzel vívott szópárbajt a sajtón keresztül. Folyamatos kirohanásai ellenére megbocsátott neki a klub, ám ahhoz kevés volt a jóindulat, hogy aktív kezdő posztra kerüljön. Ami ugyanakkor érthetetlen, mivel a holland nem egyszer tett tanúbizonyságot: igenis lenne helye a kezdő tizenegyben. A Lyon elleni bombája évének abszolút csúcsa volt, a Benfica elleni kiállítása pedig minden kétséget kizáróan a mélypont. Benitez rosszul tette, hogy mellőzte.
Maxi Rodriguez - 9/10
Nem véletlenül hagytam a végére a 2010-es év legnagyobb meglepetését. Az Atletico Madridnál mellőzött argentín pár hét alatt felvette a Premier League tempóját, és egy csapásra megszerettette magát a szurkolókkal. Üde színfoltja volt ő a Liverpool keretének, aki gyors felfutásaival, és számtalan gólpasszával biztos kezdővé küzdötte fel magát és remélhetőleg még sokáig viseli a vörös mezt. Az ingyen átigazolt játékost Diego Maradona is meghívta előzetes, harminc fős világbajnoki keretébe.
Maxi Rodriguez gólja Mexikó ellen a 2006-os világbajnokságon - 98. perc
Akikről nem szól ez a kis összefoglaló: Albert Riera (mert nem érdemli meg), Nabil El Zhar ( kilencvenhárom percet töltött a pályán, három találkozón)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.