Igen, mert ami tegnapelőtt történt, az egy újabb igazságtalanság volt azzal a tizenegy küzdő emberrel, azzal a 46 ezer nézővel, és még ki tudja hány szurkerrel szemben, akik játszottak, s akik nézték ezt a találkozót. Ostobaság mi-lett-volna-ha kezdetű kérdéseket boncolgatni: lehetne itt meg nem adott Benayoun-találatról beszélni, a bírót okolni és még jónéhány tényezőt meg lehet említeni, de felesleges.
Legfőképp azért, mert hazugság ezekre fogni. A Liverpoolnak közel negyed órája lett volna gólt szerezni otthon, és körülbelül egy órája idegenben. Ahogy a focis szaknyelv mondja, a csapat nem volt elég mély, egy ilyen méretű vállalkozáshoz. Ez a Liverpool legjobb felállásában is maximálisan kilencven percre van méretezve. A cserék minősége nem teszi lehetővé a komoly változtatást, sőt, megkockáztathatom, még egy friss Degen is rosszabb egy hullafáradt Mascheranonál. Az NST-n megjelent Liverpool cikkel többé-kevésbé egyetértek. Ha tegnapelőtt nyertünk volna, és ne adj Isten a döntőt is behúzzuk, az újabb egy évre elfedte volna azt a masszív rohadást, ami már évek óta süllyeszti a klubot. Használhatatlan utánpótlás, használhatatlan kispad, sérülékeny kezdő tizenegy, nulla anyagi forrás. Tegyük hozzá, ez már tavaly is ott volt, akkor a csapat csodát tett. Idén nem jött a csoda, se a szerencse, és a szilárd tényekeket többé nem fedte el pár jótékony bárányfelhő. Ugyanakkor nem gondolnám, hogy Benitez ezekért az egyszemélyi felelős, de azt, hogy elvesztette az öltözőt, ezt ma már senki sem tagadja.
Hogy tényleg mindent megtett a csapat, arról a nyilatkozatok tanúskodnak. Reina így fogalmazott: "üres volt a tank", de StevieG is ugyanezt a szinte természetfeletti küzdést emelte ki. Babel megemlítette, hogy péntek reggel edzés helyett mindenki az orvosi stábnál kezdte a napot, a csapat nagyrésze totálkárosra futotta, rúgatta magát. "Mi ennyit tudtunk tenni" - hangzott a kollektív vélemény, és én fejet hajtok előtte, mert a mérkőzés azon kevés találkozó közé tartozik, ahol nem a motiváció-hiány győzte le a csapatot.
A vasárnapi Chelsea elleni találkozón egy hullafáradt, megtört, érdektelen Liverpool fog pályára lépni, aki önként fogja megadni magát a kékeknek, habár ezt az utolsó pillanatig tagadni fogja. Itt már mindenki a nyárra, és a következő szezonra koncentrál, nem beszélve arról, hogy a legnagyobb kérdés, nevezetesen a menedzser személye úgy lóg a levegőben, akár Robbie Keane sorsa egy átlagos idényben.
Jövőre egy gyökeresen más Liverpoolt láthatunk majd. Vagy érkezik egy új tulajdonos, öt új játékosra elegendő pénzzel, akiket az aktuális vezető képes beépíteni a csapatába, anélkül, hogy kulcsjátékosokat elvesztenénk, vagy jön egy periódus, amikor a Birmingham City és az Everton lesznek legfőbb ellenfeleink.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.