Bevallom, lustaságom, egy érettséginek nevezett jelenség közeledte és általános kedvtelenség akadályozott meg abban, hogy a hétvégén újabb bejegyzést írjak. Remélem, most kicsit enyhítem olvasótáborom éhségét. Csapjunk is a lovak közé!
Mit ne mondjak, izgalmas hetet tudhatunk magunk mögött, csapdostak a hullámok a nemzetkozi labdarúgás tengerén, nemegyszer felettünk is átcsaptak.
Először is, most már száz százalékosan is, véget ért a szezon. Ugyan a csapat még áll az EL-ben, ám Torres sérülése egy impotens alibipasszos játékot vetít elénk. Persze előre ne temessünk semmit sem, a Tottenham elleni hazai siker is a spanyol hiányában valósult meg, reméljük Benitez kitalál majd valamit. Fontos információ, hogy műtéte sikeres volt, azonban felépülése még legalább hat hetet vesz igénybe. Személy szerint roppant ideges voltam, mikor értesültem sérüléséről, de tegnapi nyilatkozatával csak még jobban a szívembe zártam: mint kiderült, a Benfica elleni hazai találkozó 7. percében érezte, hogy megsérült, ám a meccs fontossága miatt úgy döntött, nem kér cserét. Iszonyú hőstett végigjátszani egy mérkőzést fájó lábbal, pláne, ha még két gólt is szerez mellé az ember... Kívánjuk a legjobbakat!
Node most jelen idő, West Ham, hazai pályán, sokkal rosszabb szájízzel.
A City veresége csodálatos hírként hathatott minden épelméjű Premier League szurkolóra, beleértve engem is, egészen addig, amíg meg nem láttam, mit produkált a Chelsea. A Tottenham egy hét alatt végezte ki az Arsenalt és a kékeket, átvéve a negyedik helyet, amit ha nem szúrnak el nagyon, simán be is húznak. A Villa-Spurs-City hármasfogatból egyértelműen őket nevezném a legszimpatikusabb csapatnak, a három rossz közül a legkisebb következett be. Hat ponttal lemaradva, 4 fordulóval a vége előtt. Matematikai esély még megvan rá természetesen, ám senkit sem lepne meg, ha maradnának az erőviszonyok... Hogy egyik gondterhelt szavamat a másikba ne öltsem, hirtelenjében egy egészen új veszély jelent meg a láthatáron: az Everton réme, mely két pontra közelítette meg a Liverpoolt, és minden követ meg fog mozgatni a maradék találkozókon egy esetleges EL-indulást érő helyért. Jó lesz tehát odafigyelni ebben az utolsó pár körben. A Pool továbbá a mérleg nyelve is lehet: május 2-án a bajnokaspiráns Chelsea megszerezheti, de el is bukhatja címét az Anfielden. Izgalom a köbön, kár, hogy szinte már semmi sem érint minket.
A múlt hét talán egyetlen pozitív hozománya Martin Broughton elnöki kinevezése lehet. A Chelsea-szurkoló hírében álló úriember feladata az lesz, hogy -dobpergés- vevőt találjon a klubra. Úgy látszik a hosszan tartó szurkolói nyomás, a mérgezett légkör, és a klub értékcsökkenésének veszélye arra sarkallta a hőn szeretett tulajdonosokat, hogy továbbálljanak. Azt hiszem mindenki nevében beszélek, mikor azt mondom, nem fogok krokodilkönnyeket hullajtani. Rafa Benitez is benyújtotta már nyári számláját, melyen egy minimum hatvan millió fontos befektetést ír elő, amennyiben a klub jövőre eséllyel akarja felvenni a versenyt olyan óriásokkal, mint a Manchester United, a Barcelona, vagy az Inter. Konkrét befektetőkről még nem érkezett hír, pletykaszinten viszont már indiai és arab nevek is felmerültek. Reméljük, az átigazolási szezont már aktívan tudja befolyásolni az új tulajdonos, természetesen több zsáknyi pénzzel.
A vezetés, a játékosok, és a szurkolók is fél szemmel már a következő szezont tervezgetik, de nem szabad felednünk, még az EL-indulásért harcban állunk, valamint megtörve, de jelenleg is ottvagyunk a második számú európai kupasorozatban. Nagyon is komoly tennivalók vannak itt még május 9-ig, esetleg 12-ig, hozzuk ki a legtöbbet ebből a sok sebből vérző szezonból!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.