Nem kell túl nagy ész ahhoz, hogy kijelentsük, a Liverpool idegenbeli formája valahol egy döglött ló és egy zsák trágya által határolt skálán mozog. Négy győzelem, öt döntetlen, és nyolc vereség. Brutális adatok, különösen, ha figyelembe vesszük, tavaly a csapat az egész idényben mindössze kétszer hagyta el a pályát üres kézzel.

Most azonban minden korábbinál fontosabb lenne egy három pontos mérkőzés. A jövő héten, május 2-án, megrendezésre kerülő Liverpool-Chelsea találkozó ugyanis - habár az Anfielden lesz - nem biztos, hogy sikerrel vehető akadály. Arról a paradoxonról már nem is beszélve, miszerint saját csapatunknak szurkolva a United bajnoki reményeit támogatjuk, magunk ellen meg már csak nem lehet kardoskodni. Remélem, nem az a meccs fogja eldönteni a Premier League-trófea sorsát. Node térjünk vissza a Burnleyre.

Akármerre nézünk, intő jelek garmadája veszi körül a vörösöket. A Turf Moor gyepén csak egy találkozón nem lőtt gólt a kék-vörös csapat az elmúlt tizenhét ott megrendezett mérkőzésből és ugyanitt az utolsó kilenc meccsből csupán egyet vesztett el a Liverpool-lal szemben. Fernando Torres hiányzása pedig komoly érvágás a merseyside-i támadósorra nézve, de az őt pótló Ngog egészsége is kérdéses: az Atletico Madrid védelme gyakorlatilag megette reggelire (kései vacsora inkább) a francia játékost, és ez nem csak labdaelvételben, de egy-két emberes, nevelő célzatú odapakolásban is megnyílvánult. A hiányzók listája tehát népes: a szlovák Martin Skrtel továbbra is maródi, de a bal-hátvéd poszt is marad Daniel Agger kezében, Emiliano Insua és Fabio Aurelio hiányzása folytán. A már említett Torres, valamint az igéretes kezdés után gyakorlatilag kispadra sem kerülő Martin Kelly ki kell, hogy hagyja a szezon hátralevő részét. Albert Riera szereplése továbbra is kizárt, habár nem tudom, mi fontosabb. Természetesen bicskanyitogató magatartása miatt teljesen megérdemelten mellőzi Benitez, ugyanakkor lehet, hogy pont egy idegenben játszott találkozón bevethető lehetne. Elvek versus érdekek.

A statisztikák azért is szépek, mert képesek lehetünk velük bármilyen tényt és annak ellenkezőjét is bebizonyítani. A Manchester City valóban kapott itt gólt, ám az nem derül ebből ki, hogy a Burnley egy szolid hatost kapott a a másodikszámú manchesteri csapattól (öblös nyalás a ManU-soknak) és a huszonkét vereség is adhat okot bizakodásra. A Liverpoolnak muszáj ma három pontot szereznie: az Everton már ott lohol a vörösök nyomában, de nem lenne közömbös az Aston Villa megelőzése sem. Motivációhiányról tehát nem beszélhetünk, pihentetésről annál inkább. Az elkövetkező hét alapjaiban határozhatja meg a szezon további sorsát, de átértékelheti a már eltelt nyolc és fél hónapot is. Egy esetleges továbbjutás, egy Chelsea elleni győzelem. Benitez az első félidőben el akarja majd dönteni ezt a találkozót, hogy második felében már nyugodt szívvel hozhassa le kulcsjátékosait.

Beszorult Burnley, egy Kuyt fejes, és egy Gerrard-szabadrúgás jelenik meg lelki szemeim előtt. Reina véd egy bravúrosat 0-1-nél. Összeségében végre magabiztos győzelem.

"Rafa in for Rafa" - hangzott a tréfás szalagcím, és ezúton szeretnék megemlékezni egy felröppent a hírről, msizerint a Liverpool illetékesei jelenleg is Madridban tartózkodnak és Rafael Van der Vaart jövőjéről tárgyalnak. Hogy mi igaz, és mi nem, azt nem tudhatjuk, de a The Guardian és a Daily Telegraph is meglehetős magabiztossággal beszélt a "titkos" találkozóról. A másik felröppent pletyka, Karim Benzema, akinek madridi karrierje korántsem ott tart, ahol azt a francia, vagy a klub akarná, Higuain remek formája pedig csak hab a stabil kezdőségről álmodó támadó keserédes tortáján. A holland megszerzése inkább tűnik reális célnak, de kár is komolyabban beszélni ilyenekről, meglátjuk, mi sül ki belőle.

You'll never walk alone!