"The longest journey", azaz a leghosszabb utazás - így emlegeti a brit sajtó a Liverpool kissé maratonira sikeredett utazását, melynek végcélja a második számú madridi klub stadionja, a Vicente Calderon. Mint azt már mindenki tudja, egy kiejthetetlen nevű izlandi vulkán hamufelhője gyakorlatilag megbénította az európai légteret, ennek következtében a keret egy vonat-repülő-busz eszközkombinációval érkezett meg nemrég a spanyol fővárosba. Azonban nemcsak távolságra és időre volt ez egy hosszú utazás: egy fájdalmas kampány vége ez. De hogy is jutottunk ide?

2009. május 24.

A Premier League 2008/09-es kiírásának utolsó fordulójában a Liverpool legyőzte a Tottenhamet hazai pályán, 3-1-es eredménnyel. A megszerzett második hely azonnali kvalifikációt jelentett a Bajnokok Ligája csoportköreibe.

2009. augusztus 16. - "Liverpool slump to Spurs defeat"

Megkezdődik az új szezon, a csapat siralmas teljesítménnyel 2-1-es vereséget szenved - kicsit irónikusan - a Tottenhamtől. A nyári felkészülési találkozókat nem közvetítette egy csatorna sem komolyabban, így a szurkolók itt láthattak először gyanús előjeleket. Az optimistábbak azonban úgy reagáltak az eredményre, hogy az felfogható egy ébresztő pofonként, egy lórúgásként, mely majd igazán meglöki a szekeret.

2009. szeptember 16. - "...and the whistle blows to confirm a far from convincing win"

A Liverpool hazai pályán fogadta csoportjának legkönnyebb tagját, a DVSC-t. Ekkora már tisztán látszott, a problémák sokrétűbbek, és mélyebbek, mint azt bárki is gondolta volna. A mérkőzés kilencven perce, mintha a fenti megállapításra akarna rákontrázni még, borzalmasan lassú tempóban telt. Az egy Kuyt-találatot leszámítva a szurkolók nem akarták elhinni, hogy szeretett csapatuk csak ennyire képes. Az Anfielden csönd volt, és ez félelmetesebb volt mindennél.

Nem stimmelt itt valami: nem ment Gerrardnak, a középpálya jobban akadozott, mint egy Csepel teherautó, a védelem bakit bakira halmozott, elől meg általános tanácstalanság uralkodott.

2009. szeptember 29. - "Liverpool fall to Jovetic brace"

A Fiorentina ellen idegenben léptünk pályára, és Jovetic mocskosul simán kettőt lőtt a vergődő és álmos Liverpool kapujába. A BL-helyzet kezdett eszkalálódni.

2009. október 20. - "Liverpool slump to Lyon"

A Lyon anfieldi látogatása egyedül Martin Kelly debütálásáról maradt meg a kollektív tudatban. A fiatal tehetség nagyszerűen pótolta a hiányzó Glen Johnsont, egy csapásra közönségkedvenc lett belőle. A hátrányból fordító Lyon, a hosszabításban belőtt Delgado-találat szinte tőrként fúródott minden szurkoló szívébe. Egy másik szinte hihetetlen tény, hogy a sajtó még mindig szenzációként ecsetelte a Liverpool vereségét, holott már két és fél hónapja egyértelmű volt ekkor: ez a Pool, nem az a Pool. A hidegzuhany-melegzuhany hullámvasút öt nappal később, a United legyőzésével tovább folytatódott.

2009. november 4. - "Draw puts Liverpool in danger"

Három mérkőzés, három pont. A Stade Gerland vízválasztó volt ebben a passiótörténetben. Számtalan elpuskázott Voronin-helyzet után Babel döntött úgy, hogy megereszt egy gyilkos bombát, mely megérdemelt előnyhöz jutatta a csapatot. Azonban a tapasztalaton túli erői úgy gondolták, ismét visszavesznek egyet abból a szerencse-sorozatból, mely a Liverpoolt sújtotta a 2008/09-es szezonban pozitívan: Lisandro Lopez egy tragikomédiába illő védelmi hiba-sorozat után, szinte besétált a labdával a kapuba.

Furcsa, de még mindig nem hitte el senki sem: nem jutunk tovább.

2009. november 24. - "Liverpool out despite win"

Az E csoport abszolút szégyeneként véget ért a Liverpool BL-sorozata. Én kinn voltam a meccsen, de a kettes metrón utazó részeg scousereken kívül nem sokra emlékszem a találkozóról. Ők viszont szépen énekelték a "Torres-song"-ot.

A kiesés megérdemelt volt, a vörösök válsága soha nem látott mélységet ért el. Már több hónapja látható volt, hogy hová vezet utunk, ám valahogy hajlamosak vagyunk ignorálni a rosszra utaló jeleket. Aztán amikor bekövetkezik, egyszerre ott érezzük arcunkon a pofon nyomát, égetőbben, mint gondoltuk.

2009. december 9. - "Liverpool beaten at Anfield"

Szinte korona volt ez a mérkőzés: csálé, béna, peches, szerencsétlen. Még csak fantázia sem volt a forgatókönyvben, Benayoun vezetést szerez, ellenfél egyenlít, hosszabításban testületileg kiszopunk. Tétje nem volt, de nem mondanám, hogy segített volna a vérző szívű szurkolókon.

2010. február 18. - "Liverpool leave it late"

Bőszülten guglizott fél Liverpool: egyrészt fontos volt tisztázni, hogy a harmadik hellyel járó Európa Liga pontosan mi is. Egy másik kulcskérdés egy soha nem hallott ország, Románia meglelése volt. Szóval Unirea. Egy veterán supporter ekkorra már nem merészekdett értelmetlen találgatásokba, hümmögve elment szeretett klubja hazai mérkőzésére, hogy a találkozó igazolja szkeptikus hozzáállását. A karcsú 1-0-s eredmény kényelmetlennek bizonyult.

2010. február 25. - "Liverpool stroll past Unirea"

Habár az Unirea már a 19. percben egyenlített, a csapat Mascherano bődületes bombájával, valamint Babel és Gerrard találataival szeptember óta először lőtt kettőnél több gólt ellenfelének, és könnyedén masírozott be a legjobb tizenhat közé. Várt ránk a Lille.

2010. március 11. - "Liverpool lose in Lille"

Szóval én sok dolgot láttam ebben a szezonban, de ami itt történt, az valami egészen kritikán aluli volt. Az ott történt kilencven percnyi tömény traumát a mai napig nem tudtam feldolgozni. Benitez ezúttal még csak a sérülésekre sem foghatta a teljesítményt, egyértelmű volt, komoly változásokra van szükség, ha egy Lille-kaliberű klub gondot tud okozni.

2010. március 18. - "Liverpool move into last eight"

A Portsmouth hét eleji megalázása után egy végre méltó válasz érkezett: nemcsak a teljesítméy, de a szurkolók irányába is. A labdába sem rúgó franciák (hahaha) roppant simán távoztak az anfieldi gyepszőnyegről, s vele együtt a sorozatból, a Liverpool pedig sok idő után ismét komoly téttel rendelkező meccs elébe nézett. Benfica, jövünk!

2010. április 1. - "Benfica beat 10-man Liverpool"

Ha a bíró április elsejei tréfának szánta Babel kiállítását, akkor azt kell mondjam, nem jött be. Agger brazil csatárokat megszégyenítő mozdulattal már a kilencedik percben sarokkal volt eredményes Sztividzsi passzából. A jelek kedvezőek voltak. Aztán a 30. percben valami történt, és a nézők egyöntetű csodálkozására a holland szélső elindult a vendég-öltöző felé. Torres ugyan még megduplázhatta volna az előnyt, de látható volt: bunkerfoci initialized. A 10 emberes pajzson kétszer támadt rés, két büntető lett az eredmény, s valahogy ismét vesztesként hagytuk el Portugáliát.

2010. április 8. - "Liverpool reach semis"

"We brought the lad from sunny Spain, he gets the ball and scores again, Fenando Torres, Liverpool's number nine!" És igen, Torres dupla, LUCAS TALÁLAT, és egy drámai Kuyt fejes elegendő volt ahhoz, hogy semlegesítse Cardozo megpattanó szabadrúgását. Az Anfielden eufórikus volt a hangulat, tán először az évben. Még nem lehetett sejteni, Torres a szezonjával fizetett az elődöntőért.

2010. április 21. - "?"

Valahogy olyan érzésem van, hogy egy parádés Liverpool fog holnap pályára lépni. Egyszerűen a levegőben van, hogy holnap Gerrard bődületes bombájával és Kuyt "seggberakomakapustmindenszögletnél" góljával már idegenben megszerzi a vezetést a csapat. A védelem képtelen hibázni, Lucas hidegvérrel fogja szervezni a középpályát, Ngog pedig okos labdatartásaival segíti majd a labdafelhozatalt. Benayoun egyenesen Torresnek ajánlotta a győzelmet, áldozatos szerepvállalásáért. Kész, nincs mese, győzelem van!

"You'll never walk alone!"

Források és angol címek: eurosport.yahoo.com