Me' megin' nem látta. Azér' nem ír. Ismét lemaradtam a meccsről, de ismétlésről megtekintettem az első félidőt, valamint a második fontosabb jeleneteit. A csapat csapatként továbbra is problémákkal küzd, habár egyéni szinten nem egy remek megmozdulás történt, említhetném Reina és Mascherano helyét a Eurosport.com Team of the Week-jében, vagy a tényt, hogy Torrest gyakorlatilag csak szabálytalanul tudták szerelni, hogy a Stevie G - Torres páros villanásáról ne is beszéljünk.
De mégis, valami hibádzott. Azok a védelmi megoldások (??)... Elsírtam magam. Vagy a tizenegyes. Ha valaki megnézi az ismétlést, egyértelmű, hogy be kellett fújni, de a körülmények sokkal érdekesebbek. Három vörösmezes küzdött azért a labdáért, amivel semmit sem kellett volna csinálni, csak jó messze elrúgni. Lássuk be, ez azért nem akkora etwas. És még hány ilyen megmozdulása volt az Agger-Carra-Insua védőhármasnak. Mascheranot csecsemőkorában jobb-bekk-tejen tartották, vele nem is foglalkoznék, hisz idén ismét megmutatta, hogy miért van a kezdőnkben. Hiába van a valóságban négy középső védőnk, egy halom szélsőnk, minőségileg egyedül Johnson tekinthető európai mércével is jó játékosnak. Carragher lassú, kétségbeesett, és rémesen szabálytalan megmozdulásait jól egészítik ki Agger "jéé-a-pályán-vagyok" megnyílvánulásai. Insua hiába igéretes, néha hajmeresztő mozdulatokkal okoz szimultán szívrohamot a nézők felének. Nem is csoda, a klubot két francia bajnokságban játszó védővel (Adil Rami, Rod Fanni) is hírbe hozták, meglátjuk mi sül ki belőle.
Szeretnék még kitérni Fabio Aureliora. Ő egy igazi poén. Egy emberi testben nincs ennyi elbaszható alkatrész, mint ahányszor ő sérült. Negyven perc után tehát ismét lebattyogott a pályáról, s ki tudja mikor látjuk újra, Skrtel-lel együtt még jó ideig otthonról fogják nézni a meccset.
Legközelebb hétfőn játszik a csapat, ekkor a Wigan otthonába látogatunk. Reményt keltő Torres visszatérése, melyet egy góllal is megkoronázott, valamint a tudat, hogy Kyrgiakos újra játszhat (Jézus én ennek tényleg örülök). Ezután a Lille következik idegenben, majd a Portsmouth hazai pályán, hogy végül a franciák látogassanak az Anfieldre. Egy nyudíjas sétarepülés tehát, kérdés mit tudunk belőle elbaszni.
Továbbra sem látom azt az átütő erőt, ami egy Bajnokok Ligája mérkőzésen eredményes szereplést biztosítana, vagy képes lenne legyőzni egy Chelsea-t. Elértük azt a pontot, ahonnan okos gazdálkodással már nem lehet felfelé elindulni, csupán egy tőkeinjekcíóval. Nem szabad tehát nagyon előre tekintenünk. Ahogy Benitez ismétli sokszor, mindig csak az elkövetkező meccsre kell koncentrálni, s most igazat adok neki. Azonban a Blackburn elleni győzelem 2-1-e felér egy kisebb vereséggel. Azt a klubot ki kellett volna tömni 3-4-5 góllal. Szkeptikus vagyok tehát további szereplésünkkel kapcsolatban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.