You'll never walk alone!

Bűnös vagyok. Ismét. Ezt se láttam. Bár öcsém révén folyamatosan értesültem a fejleményekről, de jómagam tv közelében sem tartózkodtam. Hogy őszinte legyek, ezt így utólag nem bánom.

Kezdem tehát a közvetlen visszhanggal: a sajtó nagyrésze szolidan a Premier League idei legrosszabb meccsének kiáltotta ki a találkozót, melyet a 0-0-ás eredmény valószínűsíthetően alá is támaszt. Érdemben nem is nyilatkoznék tehát a mérkőzésről, inkább nézzük hosszútávú következményeit.

Ahogy többen is fogalmaztak, helyreállt a rend, az a csapat került a negyedik helyre, aki Anglia negyedik legjobb csapata. És ez igaz is. A Tottenham látványos támadófocijához egyszerűen nem érünk fel és ha holnap véget érne a szezon, egy szavunk nem lehetne helyezésünk igazságosságára. Az, hogy ötödikek vagy hatodikak vagyunk, szinte mindegy, mindkettő súlyos kudarc lenne. Olyan furcsa belegondolni is, hogy ezt az évadot úgy kezdtük, hogy idén mi lettünk volna a MU legnagyobb riválisai, a Bl standard esélyesei, ott voltunk Európa elitklubjai közt. Most viszont egy szánalmas Bl-ért küzdő csapat lettünk, aki nem mellesleg az a tipikus csoportkör-ballaszt. Vicc.

Én ott nem értem a dolgot, hogy már fél éve látszik, a taktikánkban gyökeres változtatásokra van szükség. Ehhez képest gyakorlatilag egy fia új megoldást nem láttam a srácoktól, vagy Beniteztől. Egy üde színfolt, egy ügyes kombináció, jó kontrák. Vagy azok a legendás Xabi Alonso-Gerrard-Mascherano-féle súlypontáthelyező passzok, amelyek 50 méter megtétele után a csapattárs mellkasára pattantak... Hol vannak? Formán kívül van mindenki, de újítani így is lehetne. Benitez a Berlinbe ragadt Hitler hasonmása. Elvakultan ragaszkodik a négy védőjéhez, a széleken felfutó emberekhez és egy sor olyan megoldáshoz, amelyekre Ferguson legyintve azt mondta a nyáron, hogy a PL kiismerte a spanyol taktikáját. Röhögtem rajta, hisz mi mást tehettem akkor, de most nagyon fájnak a szavai. Azért, mert igazak.

Az Unirea ellen ismét lehet bizonyítani. Remélem jönnek majd a nyilatkozatok, hogy na akkor mostantól indul a szezonunk. Naívan hiszem, hogy így lesz. Ami talán örömre adhat okot, az Torres és Benayoun visszatérése, valamint Johnson a tudat, hogy Johnson is edz már. Kérdés, hogy ennyi kihagyás után legalább ők vissza tudnak-e térni régi formájukhoz. S ha igen, meddig tart majd ki Torres?

Ááááá. Utállak Liverpool, mert szeretlek.:D

Szeretném bejegyzésemet egy hivatalos kijelentéssel kezdeni: leszophat az összes magyar sportcsatorna. Amióta új T-*fütty* ketyere van itthon, fogható a Eurosport 1, 2, a Sport 1,2 valamint a Sportklub, azonban egyik csatorna sem méltatta arra a Liverpoolt, hogy közvetítse mérkőzésüket. Megjegyzendő: a Eurosport 2 dominót(!!!) közvetített. [Ezt a mondatot a bejegyzés újraolvasása után fűzném hozzá: utólag megértem, miért nem adták sehol...]

A meccsről igencsak sekélyes ismereteim vannak. Másnap reggel benyomtam a gépet, lecsekkoltam az eredményt, s benéztem Pc Dome-os topicunkba, ahol két kolléga is pozitívan nyilatkozott a találkozóról. Gondoltam, nincs is semmi probléma, küzdött a csapat, csak betonként tömörült az Unirea. Több is veszett Mohácsnál. Hogy mekkorát tévedtem, sőt, mekkorát tévedtünk, mikor így gondoltam(tuk), arra ez és ez is rávilágít. Nem ártana, ha lelkiismeret-vizsgálatba kezdenénk...

De miért mi? Mit tettünk mi? Miért nem Benitez? Szép lassan leszoktunk a Gundelről, a Tesco májkrém javára. Jim White rávilágít, hogy Benitezt ahányszor munkájáról kérdezik, ő statisztikákkal dobálózik. Szép, szép, de hiába vertük a City-t 15 éven keresztül, ha az idei botrányos teljesítményünk egy kemény egygólos meccsre elég az Unirea ellen, ráadásul az Anfielden. Benitez ekkor rántja elő másik kártyáját: a Liverpoolnál csak a United szerzett több pontot az elmúlt 9 fordulóban. Elismerően bólint az egyszeri szurkoló, az szép Rafa, az szép. Majd lassanként elgondolkodik, hogy milyen kilenc forduló volt ez: vért hugyozós, szenvedős, karatekölyökhetes. Békategóriás, nézhetetlen, élvezhetetlen, szánalmas. Ezt a néhány jelzőt kínálom fel opcióként, aki akarja, az összeset bedobhatja. Azért mert a szezon első feléhez képest jók vagyunk, még nem jelenti azt, hogy "JÓK" is vagyunk. És ez az amit szerény véleményem szerint már rég elfeledtek az Anfielden. Jó ez így is. Kicsit sárga, kicsit savanyú. Reina is lenyilatkozta, hogy az idei év nem a szépségről fog szólni, hanem az eredményekről. Fasza! luvyoutu. Csak elfelejtik, hogy lassan már az anfieldi fanatikusok is sírnak a látványtól. Nézhetetlen a foci, amivel Benitez előrukkol. És nem látom a kiutat, ez az, ami különösen nyugtalanít... Nagy a csönd, de a Mersey-parti akadémia évekkel ezelőtt csődöt mondott: gyakorlatilag nincs használható saját nevelés. A klub anyagi helyzete nem teszi lehetővé az azonnali erősítéseket, arról nem is beszélve, hogy amit Liverpoolban játékospolitikának neveznek, azzal a Makó Fc-nél is hazazavarnának valakit. Egy lassan megérett válságban ülünk.

A City ellen nem kell magyaráznom semmit sem. Igazi make-or-break találkozó. Most jönne az, hogy elmagyarázom, hogy két pontos előnnyel a negyedik helyre állhatnánk, és onnan már tiszta Vegas a szezon maradéka, de nem, mert amennyiben megnyernénk a meccset, a következőt biztos leikszelnénk, és körülbelül ugyanott tartanánk, mint előtte. Azonban ez a citeh simán verhető, sérültjeik listája impozáns, kétszer ikszeltek egy hét alatt a Stoke-kal stb stb. Ha Gerrard észreveszi, hogy egy focimeccsen van, ha Ngog úgy esik el a labdában, hogy beguruljon, netán Pacheco(léccilécci) is a pályára lép, vagy Kuyt durrant egy epic találatot, akkor lehozható a mérkőzés.

Év eleje óta nem okozott örömet a csapatom játéka. És ennél kevés elkeserítőbb van egy szurkoló számára. Mennyivel jobb lett volna tavaly kezdenem a blogolást! Örök optimistaként azonban amondó vagyok, sosincs késő. Nincs olyan lejtő, melyről nem lehet megfordulni, igaz, olyan se, melyen ne lehetne meredekebben megindulni. Bízom az elsőben, gyakorlatilag az évnyitő Spurs meccsünk óta. De ezért vagyok supporter, hogy bízzak benne.

P.S.: Rafa, ha szabad megkérdeznem, különösen a csütörtöki találkozó után, Babel és Pacheco mi a kankós lófaszt keresnek a padon? Válaszodat a profilomban található mailre küldd.

Nos nagy a csönd részemről, olyan hülye dolgok kötnek le, mint az egyetemi felvételi vagy a filozófia oktv. Vagy az alkohol. Egyrészt az írás, másrészt a csapat rovására. Node back to work, meccs lészen ez is, sőt, izgalom híján sem maradunk!

Hogy mi is az Unirea titka? Egy fontos harci tény szól jelentősen mellettük: Benitez valószínűleg a sorsolás napján értesült Románia létezéséről, sőt a liverpooli térképek sem tartalmazták keleti szomszédunkat. Brékóbrékó, Góliát értesült Dávid létezéséről (a jövőből visszaküldenek egy robotot, hogy ölje meg őket stb.).

Izzadhatott a vezetőség, és izzad a cikkíró is, mert életében nem látott még Unirea meccset. Olyan, mint mikor a város egy olyan részében van dolga az embernek, ahol még nem járt, s ez nyugtalansággal tölti el. Hogy csökkentsük ennek súlyát, fontos leszögezni, az Anfielden kezd a csapat, ahol nemhogy hozni, de sok góllal kell megnyerni a találkozót. Be kell látnom, én félek ezektől a románoktól! Vagy inkább a saját csapatomtól?

Hogy őszinte legyek, inkább ez utóbbi. Csak egy igazán közeli példát említsek meg ennek alátámasztására, az Anfielden elért kemény egy gólos, Debrecen felett aratott győzelem annyira volt meggyőző, mint Aquilani pedigréje. A sérültjeink listája továbbra is brutális, nem hosszával, de a rajta levő játékosok minőségével sokkolva. Torres valószínűleg a City ellen sem térhet vissza, Benitez nem óhajtja erőltetni Benayoun visszatérését sem, Johnson pedig lassan tiszteletbeli taggá avanzsál. És hogy ne csak az első fáig lássunk, vasárnap sorsdöntő összecsapásra kerül sor a City ellen, idegenben, mely különösen nagy értékkel bír, mióta az elsőszámú mencseszteri klub döntetlenezett a Stoke-kal, ám így is átvette a negyedik helyezést a tabellán. Egy csapat, mely egy héten belül kétszer ikszel egy olyan csapattal, melyet még mi is 4-0-ra vertünk, háááát... A világoskékek tehát igencsak leamortizált állapotban leledzenek, szerény véleményem szerint simán hozható találkozó lesz az, de erről majd később.

Kedves barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében: megnyerhető meccs, egy relatíve erős keret, és komoly tapasztalat a nemzetközi porondon. Rafát nem véletlenül emlegetik úgy, mint a "Bl-specialista". Európában már csak felfelé ívelhet csillagunk az elmúlt fél év után.

Sima 3-0 ez, teret sem hagyva az Unireának.

Ha egy fiftififti kérdést nem matematikai alapon közelítünk meg, úgy érezzük, hogy húsz darab fekete után mostmár igazán pirosra ugorhatna az a rohadt rulettkerék. Valahogy ugyanígy érez az egyszeri Liverpool szurkoló: év eleje óta a pirosra tesz, de csak jönnek azok a galád feketék. Amelyik meccs eddig a szerencsén múlt, azt elbuktuk (Stoke elleni fejes) és galád sorozatunk egy gondolat erejéig sem akar megszakadni. Egyszerűen nem fair, ordító galádság, otromba pofátlanság, falkapartató fájdalom és egyéb költői abszurditások árasztják el elmém, mikor eddigi szezonunkra gondolok. Hogy ész, erő, s oly szent akarat. És mégsem. Igazából széttárom a kezem, mert még csak mérges sem tudok lenni senkire sem. Küzdöttek, ki-ki a maga módján. Csatárposzton gyengék voltunk, Torres biztos beakasztott volna legalább egyet Ngog kihagyott helyzeteiből, de összeséségen a francia is küzdött. Babel szépet lőtt, nem kaptunk meg két színtiszta - nem az, hogy megadható, necces, vidékreelmegy, vaskalapos - tizenegyest, a United és Chelsea ellen botrányosan védő Almunia pedig hamvából támadt fel. 

Ez az Arsenal nem érdemelte meg a győzelmet. Fabregas rá egyáltalán nem jellemző aljas módszerekkel húzta az időt, semmivel sem voltak jobb helyzeteik, mint nekünk, nem tettek többet, nem játszottak szebben. Tiszta nullnull és csókolom meccs volt. Aztán jött Carragher cseréje és bátran kimondhatom, ez már a sors igazságtalansága volt velünk szemben. Degen beállása egyből zavarttá tette az addig betonklocniként védekező hátsó részt, az Arsenal pillanatok alatt vezette jobbnál jobb támadásait, melynek eredménye Diaby fejese volt. A lassításban kitűnik, Degen cimbora maradt le, mint a borravaló... Szeláví.

Helyzetünk rossz, de nem válságos. A harmadik hely kimondhatóan elúszott, bár ha őszinték akarunk lenni, láttunk már itt cifra mélyrepüléseket. A negyedik hely jelenleg megmaradt, a Villa nem bírt a United-del, a Tottenham pedig a Wolvestól szenvedett fájó vereséget. Egyedül a City profitált a fordulóból, az a csapat, melyhez jövő vasárnap látogatunk.

Még mielőtt keseregnénk, Benitez ma azt nyilatkozta, hogy Torres készen állhat már akár a City ellen is, habár ez enyhén csodaszámba menne. Johnson elkezdett futni már, Benayounról nem sok hír szállong, de ha igaz a 3-4 hét, akkor az bíz lejár pár napon belül. Aquilani is visszatér, reméljük összeszedte magát kényszerpihenője alatt.

Most pihenő következik, kedden az Anfieldre látogat az Unirea, nagyon tanácsos lenne legyőzni őket. Fejben kell itt rendet rakni, sokadszorra is. Hogy mit hoz a jövő, az rejtély (föl vagy le?).

Sokadszorra is.

Ha már fű alatt bebuktuk a versenyt Chamakhért, hadd jelentsem be az örömteli hírt, hogy a 28 éves szerb támadó a nyártól INGYEN a Liverpool játékosa. A Standard Liége támadója egyszer már majdnem a klub játékosának lett kikiáltva, azonban ezt maga a játékos ügynöke cáfolta pár héttel ezelőtt. Úgy látszik, azóta változtak a dolgok, a Eurosport.yahoo.com-on ő maga jelentette be kliense Angliába szerződését. Hogy mindenkit megnyugtassak, Jovanovic maga is nyilatkozott a kérdésben.

Szép piros mezt rája, oszt hadd szó'jjon! Előre is sok szerencsét, minden csatárt szívesen látunk, még ha csak nyártól is, és mostantól 'You'll never walk alone'!

Tatataaa-tratata-tatataaa!

Szerintem mindnyájan így érzünk. És még egy fontos: 4 héttel ezelőtt nem hiszem, hogy akár a negyedik hely is célként lett volna megjelölhető. Nemhogy a harmadik.:O És mégis, itt tartunk. Sunyiban 7 meccs óta veretlen a csapat, és az Everton felett aratott győzelem nemcsak tudásbeli, de jellembeli fejlődést is mutatott. 10 emberrel játszva tavaly sem lett volna könnyű, az idei körülmények azonban majdhogynem a "mission impossible" pecsétet sütötték rá a maradék 60 percre.

Az Arsenal gyakorlatilag beszopta azt a gigabrokit (Tropic thunder után szabadon), amely megközelíti a matematikai lehetetlen fogalmát: az egymást követő három nagyot. Ezek közül kettő már elfogyasztotta reggelire az ágyusokat. A City kikapott az előző fordulóban, a Spurs is hiába őrölte a Villát, s a londoniak is pont nélkül távoztak a Stamford Bridgreről, egyszóval ha most nem nyerünk, idén nem verhetjük az ágyusokat máskor sem.

Hogy mit ér a patinás név Anglia legszebb játékát játszó klubja ellen?

Megmondom. Semmit. Azonban nem véletlenül állt össze a kvartett, a Liverpoolnak igenis helye van a négy között, akár harmadikként is és erre az első lépést az Emirates gyepszőnyegén teheti meg. Amennyiben győzünk, 2 pont fog elválasztani minket a képzeletbeli dobogótól. Mielőtt bárki belehajszolná magát, a bajnokság májusban ér véget, és ez a szezon produkált már számos hajmeresztő fordulatot(ld.: medve bőre, ivás). Benitez azonban egy csapásra helyrepofozta a védelmet, megerősítette a középpályát. Sajnos a támadójáték hagy kívánni valót maga után, node az Arsenal vesse ránk az első követ, akik szintén valódi csatár nélkül állnak ki várhatóan (Bendtner ugyebár nem számít:D). Ez talán elég is lenne egy ikszre, azonban a Vörösök nem ezért utaznak az angol fővárosba, és innen válik rázóssá az út. Ngog a városi derbin is megmutatta, hogy kevés fizikailag, és ezt nem ellensúlyozza nemlétező talentuma sem. Aquilani játékára sem számíthatunk, egy vírusos fertőzés megkímél minket sarkazós labdaeladásaitól, ahogy Kyrgiakos is igazoltan távol marad. Kuyt, Gerrard, Maxi és Masch tilitolijai azonban bármelyik pillanatban gólban materializálódhatnak. Nem szabad feledni azt sem, az ágyusokat jelenleg a szigetország legjobb pszichológusai és pszicháterei kezelik, lelkiekben jobban leépültek, mint egy szibériai táborkomplexum vendégei.

Ha Benitez lecserélné Ngogot (akárkire), egész menő kis csapat lehetne, talán Skrtel bénázásai adhatnak esélyt az Arsenalnak.

Mindenki megkönnyebbülésére dobpergések közepette bejelentem, hogy a Eurosport 2 közvetíti a meccset 20:45-ös kezdettel.

A tippem egy 0-2 Maxi és Gerrard egy-egy villanásával, csak így szolidan.

You'll never walk alone!

Gyakorlatilag minden volt ezen a meccsen, amiért érdemes egy városi derbit, különösen egy liverpooli meccset végignézni. Több hete arról szólnak az újságok, hogy soha nem látott összefogásra készülnek a játékosok azzal a szándékkal, hogy jó hangulatban teljenek a Mersey part találkozói. Fűt, fát igért mindenki, mosolygott a kamerákba, aláírást osztogatott, beteg gyerekekekkel fotóztatta magát.

Aztán felöltötte a gladiátor-felszerelést és kiment az Anfield gyepjére. Az első félidőt örömmel nézte volna a Római Birodalom bármely császára. 22 harcos 45 perce volt ez, egy igazi vérfürdő. Az alaphangot körülbelül a 23. másodpercben adta meg Carragher, aki Pienaaron modellezte a futó test frontális ütközését betonfallal. A felszabadítás szabályos volt, pár cöcögő hanggal részvétemet fejeztem ki a dél-afrikai iránt. Nem sejtettem, hogy 20 perc múlva már habzó szájjal fogom ócsárolni a kis sunyi g**it(megint bántom). Egyik csapat sem volt finomabb a másiknál, részünkről Masch, Carra aratott, a másik oldalról Fellaini és Pienaar darálta a csontokat és egyéb focihoz szükséges szerves berendezéseket. Aztán beindult a lapgyártás, Pienaar egyenes pirosát érdemlő rátartása csak sárgát jelentett Martin Atkinsonnak, a világbékét Carragher állította helyre egy pofátlanul szabálytalan és céltalan Pienaar-akasztással(jól tette). Hare Krisnás szurkerek ájultak el, a közvetítőszobában a 18-as karika bevezetésére készültek, amikor a semmiből felbukkant Kyrgiakos (aki egész addig szorgalmas kismókus módjára tette dolgát), és kiszemelve magának Fellainit, páros lábbal indult labdaszerző körútjára. Valami vérnyulas tűz csillanhatott meg a szende görög szemében, annyira érthetetlen volt tette. Egy érthetetlen jelenetsorban a bíró egy Poolos mezmintát rántott elő a zsebéből, a középső védő pedig Atkinson szellemi képességeit megkérdőjelezve elindult az öltöző telefonja felé, a fehérköpenyeseket feltárcsázandó. Valamiért nem jött vissza...

Idei teljesítményünket tekintve, én itt feladtam. Nem úgy a csapat, aki inkább a pályán döglött volna meg, semmint pont nélkül jöjjön le a gyepről, és szédületes tartással nemhogy ikszet, de 3 pontot hoztak ki egy olyan meccsből, ahol senki nem okolta volna őket a vereségért. A csapat csapatként oldotta meg maradék 60 percet, a védelemben fel sem tűnt, hogy hibádzana valami, azonban előrébb jutva a labda elvétve találkozott vörösmezessel. Az általam oly sokat kritizált rögzített helyzetet kihasználva pedig megragadták az egyetlen alkalmat, amely lehetőséget nyújtott a győzelemre. Egyedül Maxi játékát kifogásolnám, akinek a nevét szinte nem is lehetett hallani a kommentátorok szájából. A védelem szervezett volt, a kontrák okosak, nem voltak pontatlan passzok, és ez furán összefügg Aquilani kispadra száműzésével. Ha tartjuk a formánk az Arsenal is bajban lehet jövő héten. Kuytöt pedig feleségül veszem.

A február igazi dupla-vagy-semmi hónap lesz, a szezon pillanatok alatt álommá - vagy rémálommá - válhat. Szeretnék még említést tenni a sérültjeinkről, akiket szinte már elfeledtünk. Van az a spanyol srác, nem tudom, hogy rémlik-e még, az a Torres, aki 2-3 hét múlva visszatérhet, vagy Benayoun, aki akár az Arsenal ellen is bizonyíthat már.

A konklúzió egyértelműen az, hogy a csapat javuló tendenciát mutat, van keresnivalónk a negyedik helyért folyó versenyben és az Európa Ligában is.

P.s.: kikapott a city - hahaha

A Liverpoolfc.tv oldalán fél évvel ezelőtt volt egy szavazás, melyen a szurkolókat kérdeztek arról, mit tartanak fontosabbnak: a Bl-továbbjutást, vagy egy győzelmet az Everton felett?

A szavazás első opciója mintegy jelképes szerepet játszott, kemény 34 szavazatot elérve, a másik több ezerrel szemben. A városi derbiknek mindig megvan a hangulata: ahogy az év 363 napján békésen éldegélő polgárok az angol nyelv legékesebb káromkodásait szórják egymásra 90 perc alatt, majd jóbarátokként hazaindulnak. Az angol foci sem épp balerina-stílusáról ismert, de a Mersey-derbyhez képest egy fair play istállónak minősül. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a Eurosport.com statisztikája, miszerint nincs még egy olyan meccs, ahol ennyi pirosat kioszottak volna, mint a Liverpool - Everton mérkőzésen. Nos, nézzük a pro és kontrákat!

Mi szól mellettünk?

Tornáztatom az agyam, keresem, de gyakorlatilag egy dolgot tudok felsorakoztatni: hagyományosan jó teljesítményünket a nagyok ellen. Ha nem is nyertünk mindig, a csapat egészen játékszerű játékot produkált ezeken a találkozókon. Az Everton rosszul áll sérültekkel, és az Anfield patinája is nehezen kopik, még akkor is légkalapácsokkal dolgozik rajta 11 embere.

Mi szól ellenünk?

Nos, úgy minden. Így költőien, fizikailag, szellemileg, és általában. Bwin-ező barátaim zokogva mesélték, hogy soha többé nem fogadnak a Liverpoolra, mert garantáltan úszik el a pénzük. Ha sima győzelem várható, kikapnak, necces meccseket hoznak, nem lehet így fogadni cöhh... És lássuk be, igen. Folyamatosan ingadozó csapat- és egyéni teljesítmény, betonvédelem elleni gyakorlatilag teljes tehetetlenség, támadójátékos(ok) hiánya, kreatív játékosok hiánya, morál a béka segge alatt (Feltűnt, hogy alig örült a közönség a Bolton elleni két gólnak?). Az Everton is kilábalni látszik év eleji letargiájából, és tegyük hozzá, olyan csapat, melyet semmilyen formájában sem szabad komolytalanként kezelni.

A derbi határozottan érdekesnek igérkezik, érdekesebbnek, mint a szezonban valaha. A 3 pont azt jelenthetné, hogy ha kis időre is, de a tabella negyedik helyére ugorhatunk. Nem felejtendő szempont az sem, hogy a Spurs a Villapark lakóit fogadja.

De mit is tudunk mi tenni?

Szemlátomást Benitez maga sem tudja, hogy mit játszasson ezzel a csapattal. Gerrard szerepe minden meccsen rejtély, és mire rájönnék, már rég más poszton van. Amondó vagyok, hogy egy meccs erejéig RB kipróbálhatná a 3-5-2 felállást. Hogy miért is javasolnám ezt? A védőink nem klasszisok, de Skrtel, Carragher és Agger tavalyi munkája annyira volt kifogásolható, mint bármely védőé a világ bármely bajnokságában: voltak bakik, de tették a dolgukat. Idén egyszerre hárman hülyültek meg, és nem csoda, hogy az elkeseredett szurker Kyrgiakost szavazza meg a meccs emberének(vs Bolton). Az egymásra várás volt idén az egyik legfájóbb probléma a védelemben. Miért ne adhatnánk egy ember kezébe a középső részt? Nos, valóban, ehhez kell egy középpálya, ami nem szórja el a labdákat ( igen, Aquilani, rád gondolok ott a sarokban!), és elől egy Kuyt-Ngog együttműködésre is égető szükség lenne. Halkan jegyzem már csak meg, hogy mi a fasz történne, ha Pacheco elvtárs vezetné a rohamokat?

És igen, a kulcsfiguráknak szégyellniük kell magukat! Carragher és Gerrard munkája szint alatt van, a csapatkapitány pár góllal árválkodik, a tavaly 18-cal szemben. Vicc. A stáb nem becsüli meg rögzített helyzeteit, szabadrúgásgólra vagy szögletgólra idénről nem is emlékszem.:O Egyszóval be radical Rafa! A kérdés csak egy:

 'Bevállalja?'

 Elemzés pár napon belül!

 Ugye már ti is élezitek a kaszákat?

Ha a nyarat, vagy az előző évet tekintjük, a január a világgazdasági válság és sűrű jövőrepillantások jegyében telt a Mersey partján. Ennek ellenére, panaszunk csak a beruházások terén lehet, de ott hevesen.

Volt itt minden, Huntelaar, Mata, Carlton Cole, Pavlyuchenko, Jones, Lavezzi, Onuoha, kész latin-amerikai szappanopera! Vágjunk hát neki, úgy kábé a legelejétől.

Szinte fű alatt Tom Hicks kijelentette, hogy a klub komolyabb erősítésekre csak a nyáron számíthat, de akkor biztosan. A nyár már szinte mítikus motívuma (túl sok irodalomtételt dolgozom ki mostanában) a különböző nyilatkozatoknak. Egy távoli mennyország, ahova - most már leginkább fogcsikorgatva - el kell jutni. Ennek persze jelentősen megkérdőjelezhető az igazságtartalma: fél évig arról szólt az élet a Liverpoolnál, hogy várjuk a téli átigazolási szezont az erősítések miatt.

 Nos vártuk, vártuk, jött éééés.....ment. De ne legyünk telhetetlenek, Maxi Rodriguez érkezése igenis komoly erősítés. Ha sikerül megfelelően beépülnie, hasznos tagja lehet a csapatnak, kivánom neki a legjobbakat! Hogy mit is akar vele játszatni Rafa, az még nem tiszta, de reméljük, rájön.

Node összefoglalóról beszéltem, nézzük hát bevételeinket!

Megszabadultunk Voronintól. A szurkolók már a vé betű kiejtésekor beleborzonganak a névbe, mely két éves ittartózkodása alatt összefort a "kihagyomakihagyhatatlant" címmel. A klub mindig adott a távozások formalitására, sok szerencsét, címeket kívánva a nemegyszer árulónak is simán nevezhető játékosoknak. Nem így a mi Andrijunk esetén, akit az LFC.tv legnagyobb bakijaiból összeállított videóval búcsúztatott. Ingyen jött, 2 millióért adtuk el, ha pályára lépett, sokkolt. Nem sírok (illetve sírtam, ha pályára került), sőt.

Andrea Dossena 4,5 millió fontért távozott a Napolihoz, az ő megítélése rengeteg kérdőjelet vet fel. Mint egy árnyék, jött és ment, szinte semmit nem tudtunk meg róla. Pályára lépései alatt nem ártott a csapatnak, két gólja viszont örökké emlékezetes marad: ő volt az, aki a márciusi hét tetejére odapöttyintette azt a két koktélcseresznyét, ami még hiányzott a virtuális tortáról, Casillas és Van der Saar labdakeresősdire küldésével. Örök rejtély marad a nagy anfieldi névsorban.

Kevésbé fontos események, ám ide kivánkoznak: a Liverpool eladta Vincent Weijlt és Cristopher Buchtmannt is (Nem itélkezem ezek felett, hisz se a játékosokat nem ismerem, sem a jövőt).

A kintlevőségeinkről álljon itt egy felsorolás: Dean Buzanis, Nathan Eccleston, Németh Krisztián, Itandje, Mihajlov, Simon, és San José.

Összességében elmondható, hogy a klub jelenleg a túlélésre játszik, igazi átütő reformok a nyáron kezdődhetnek, akár Benitez leváltásával is, Marouane Chamakh és/vagy Jovanovic leigazolásával. A tulajdonosok talán észbe kaptak idén, hogy a helyzet tarthatatlan, egyik vagy másik irányba lépniük kell. A jelen nagy feladata viszont, hogy a klubnak meg kell szereznie vagy a negyedik helyet, vagy az EL-elsőséget. Erősítések nélkül.

The mighty Reds never give up!

Bátran kijelenthetjük, a meccs nehezebben indult, mint egy IFA teherautó a fagyban. Az első 25-30 perc játéka alapján mindenkinek a Wolves elleni rémálom kezdett körvonalazódni, melyet itt-ott egy Bolton-kontra tört meg. Aztán szinte a semmiből, egy egész pofás akciót követően szerezte az első félidő egyetlen találatát Dirk Kuyt, a csapat igazi mindenese. Benitez egy nyilatkozatában kitért rá, miszerint a holland felajánlotta, játszik akár jobb-bekket is, ha arra kerül a sor. És ezek után még van pofája valakinek kritizálni ezt a fószert...  No mindegy, eltértem a tárgytól, de még el is fogok, mert ez a meccs sok mindenről szólt a nyers labdapöcögtetés mellett. Insua pedig erőfeszítéseiért kapott egy ajándék gólt.

Vegyük például a mi szeretett Aquilaninkat. Ő ugye az a srác, akit Rafa felhozott a tarcsiból egy próbára? Ugye igen, mert szerintem most kéne elkenni a pofáját, és szigorú tréningre fogni, mert különben nem lesz belőle semmi. Micsoda?!? Hogy ez nem egy reserve-tag? Hogy mi van? Mi ezért PÉNZT adtunk? MENNYIT BASZOD?? 20 milliót? Mondd, hogy régi román lejt, mert akkor esetleg még megérte... De komolyra fordítva a szót, így nem. Én értem, hogy minden szurkoló szemében ott lebeg még Xabi Alonso szelleme és nehéz, ha nem lehetetlen emögül kilépni, node kérem, legalább a szándék legyen meg. Érdekes megfigyelni, hogy Lucas micsoda örömmel lépett pályára helyette("Jéé, itt van még egy nálamnál is szarabb középpályás he-he"). Még érdekesebb, hogy én is örömmel fogadtam Rafa kiskedvencének érkezését. Összefoglalóan, nagy bajok lesznek, ha az olasz nem mutat fel valamit roppant gyorsan.

A második félidő roppant álmosan kezdődött, egy AIDS-jótékonysági meccsen gyilkosabb lett volna a roham, mint az Anfielden. Majd a 60. perc tájékától megint valami foci-szerű kór ütötte fel a fejét, és a mérkőzés kezdett hasonlítani egy álmosabb Serie A találkozóra is akár. Insua 70. percben szerzett találata bebiztosította az amúgy sem ingó vezetést, melyet Coyle döntése tovább erősített Muamba lehozatalával (Fail of the match egyértelműen). Gerrard szabad utat kapott, és év eleje óta először valami olyat láthattunk Steven Gerrard-tól, amire már nagyon vártunk: fickándozott a pályán! Egymást követő hat csele, mellyel elfektette gyakorlatilag a komplett tizenhatost még sokáig emlékezetes maradhat.

Insuát gyakorlatilag első meccse óta érik kritikák, jómagam Rafa legnagyobb találmányának tartom Masch és Torres mellett. Reméljük a gólt neki ítélik. Munkabírása határtalan, küzd, fut, akar. Nagy szavak ezek, különösen ebben a Liverpoolban. Ha kell cselez, bead, becsúszik, önfeláldoz. Oké, néha elveszik tőle a labdát, de könyörgöm 22 éves. Másrészt nincs más...

Ha a jövőre tekintek, pár általános következtetést és észrevételt le kell vonnom. Carragher képtelen ellátni jobb oldalt azt a szerepet, melyet Insua képvisel a másikon. Egyszerűen lassú. Skrtel pofátlanul lemaradozik emberekről, nem is fizikailag, mint inkább agyilag lassú néha (Davies vagy Taylor fejelt gyakorlatilag tök egyedül, 2-3 méterre Skrtel-től).

Ngog, ahogy Balintos kolléga említette a fórumon, átvette Voronin szerepét a "Hogyan hagyjunk ki jobbnál jobb helyzeteket a legpofátlanabbul" versenyben. Pacheco kolléga igazán benézhetne legalább egy meccs erejéig!

Kyrgiakosról ismét kiderült, hogy mégsem csak bakizásra küldi fel Rafa a pályára, kiemelkedőt nem tett, de a dolgát elvégezte.

Egy utolsó, ám nagyon fontos és kínos jelenség sokadszorra jelent meg ezen a meccsen. Év eleje óta rendszeres, bár nagyon kevés embernek tűnt eddig fel. Tegye fel a kezét, aki észrevette, hogy megszámlálhatatlan alkalommal tárják szét karjukat szeretett csapatunk tagjai, ha náluk van a labda! És ezt a paranormális jelenséget rendszerint egy ordas alibipassz követi. Beniteznek ezen kell változtatnia. Sürgősen.

Man of the Match: Emiliano Insua - Liverpool és az szélső sárga fószer - Bolton

Egy a fontos, a Wolves a legalja volt, ez a meccs egyértelmű javulást hozott. A forma kell is, hisz február 6-án nem más, mint az Everton jön az Anfieldre és közvetlenül utána az Emirates-be teszünk látogatást.

The mighty Reds never give up!

Ha alapozhatunk a rendelkezésünkre álló statisztikákra, akkor a csapat szinuszfüggvény-szerű teljesítménye most épp egynél áll( gy.k. ), ergo van esély a 3 pont begyűjtésére a Bolton ellen. Azonban Liverpoolban csak egy biztos dolog van, ez pedig a halál ( és Benitez, vagy a kettő ugyanaz?).

Szeptemberben egy pulzáló találkozón 2-3-ra győzött a Liverpool, igazi erőt, comebackkings-szagot árasztva kiénekelték a sajtot a Premier League legsemmilyenebb fociját játszó, biztos kiesőjelölt Bolton szájából. Nos hozzá kell tennünk, alig volt sérült(még Lucas sem tudta tönkretenni ezt a meccset [rosszmájú]).

Mi szól mellettünk? Felépült Gerrard, Degen, és Aquilani is pályára léphet ismét, Captain Fantastic az utolsó hat meccsen négyet durrantott a Wanderers ellen, a csapat az Anfielden játszik, és az utóbbi időben a közönségre sem lehet panasz (év elején értetlenül, némán nézte a szurkolótábor csapata szenvedéseit).

Mi szól ellenünk? Bármikor belefuthatunk egy olyan sokkoló formába, mint amit kedden produkált a csapat. Érthetetlen, a semmiből érkező sunyi szellemként mintegy rátelepedve a csapatra, elveheti a győzelmet, a nézőt érő vizuális sokkról nem is beszélve.

Egy másik rusnya tendencia, hogy az utóbbi időben rendre kilencvenikszedik percben kaptunk ki.

Személy szerint szolid 2-0-t vagy 3-0-t várok a csapattól, pár Bolton kontrával, Reina-bravúrral, valamint a Kuyt-Maxi-Gerrard tengely góljaival.

A meccs délután 3 órától kezdődik, a Digisport élőben közvetíti.

Győzelemre fel vörösök!