A Liverpoolfc.tv oldalán fél évvel ezelőtt volt egy szavazás, melyen a szurkolókat kérdeztek arról, mit tartanak fontosabbnak: a Bl-továbbjutást, vagy egy győzelmet az Everton felett?
A szavazás első opciója mintegy jelképes szerepet játszott, kemény 34 szavazatot elérve, a másik több ezerrel szemben. A városi derbiknek mindig megvan a hangulata: ahogy az év 363 napján békésen éldegélő polgárok az angol nyelv legékesebb káromkodásait szórják egymásra 90 perc alatt, majd jóbarátokként hazaindulnak. Az angol foci sem épp balerina-stílusáról ismert, de a Mersey-derbyhez képest egy fair play istállónak minősül. Ezt mi sem igazolja jobban, mint a Eurosport.com statisztikája, miszerint nincs még egy olyan meccs, ahol ennyi pirosat kioszottak volna, mint a Liverpool - Everton mérkőzésen. Nos, nézzük a pro és kontrákat!
Mi szól mellettünk?
Tornáztatom az agyam, keresem, de gyakorlatilag egy dolgot tudok felsorakoztatni: hagyományosan jó teljesítményünket a nagyok ellen. Ha nem is nyertünk mindig, a csapat egészen játékszerű játékot produkált ezeken a találkozókon. Az Everton rosszul áll sérültekkel, és az Anfield patinája is nehezen kopik, még akkor is légkalapácsokkal dolgozik rajta 11 embere.
Mi szól ellenünk?
Nos, úgy minden. Így költőien, fizikailag, szellemileg, és általában. Bwin-ező barátaim zokogva mesélték, hogy soha többé nem fogadnak a Liverpoolra, mert garantáltan úszik el a pénzük. Ha sima győzelem várható, kikapnak, necces meccseket hoznak, nem lehet így fogadni cöhh... És lássuk be, igen. Folyamatosan ingadozó csapat- és egyéni teljesítmény, betonvédelem elleni gyakorlatilag teljes tehetetlenség, támadójátékos(ok) hiánya, kreatív játékosok hiánya, morál a béka segge alatt (Feltűnt, hogy alig örült a közönség a Bolton elleni két gólnak?). Az Everton is kilábalni látszik év eleji letargiájából, és tegyük hozzá, olyan csapat, melyet semmilyen formájában sem szabad komolytalanként kezelni.
A derbi határozottan érdekesnek igérkezik, érdekesebbnek, mint a szezonban valaha. A 3 pont azt jelenthetné, hogy ha kis időre is, de a tabella negyedik helyére ugorhatunk. Nem felejtendő szempont az sem, hogy a Spurs a Villapark lakóit fogadja. 
De mit is tudunk mi tenni?
Szemlátomást Benitez maga sem tudja, hogy mit játszasson ezzel a csapattal. Gerrard szerepe minden meccsen rejtély, és mire rájönnék, már rég más poszton van. Amondó vagyok, hogy egy meccs erejéig RB kipróbálhatná a 3-5-2 felállást. Hogy miért is javasolnám ezt? A védőink nem klasszisok, de Skrtel, Carragher és Agger tavalyi munkája annyira volt kifogásolható, mint bármely védőé a világ bármely bajnokságában: voltak bakik, de tették a dolgukat. Idén egyszerre hárman hülyültek meg, és nem csoda, hogy az elkeseredett szurker Kyrgiakost szavazza meg a meccs emberének(vs Bolton). Az egymásra várás volt idén az egyik legfájóbb probléma a védelemben. Miért ne adhatnánk egy ember kezébe a középső részt? Nos, valóban, ehhez kell egy középpálya, ami nem szórja el a labdákat ( igen, Aquilani, rád gondolok ott a sarokban!), és elől egy Kuyt-Ngog együttműködésre is égető szükség lenne. Halkan jegyzem már csak meg, hogy mi a fasz történne, ha Pacheco elvtárs vezetné a rohamokat?
És igen, a kulcsfiguráknak szégyellniük kell magukat! Carragher és Gerrard munkája szint alatt van, a csapatkapitány pár góllal árválkodik, a tavaly 18-cal szemben. Vicc. A stáb nem becsüli meg rögzített helyzeteit, szabadrúgásgólra vagy szögletgólra idénről nem is emlékszem.:O Egyszóval be radical Rafa! A kérdés csak egy:
'Bevállalja?'
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.