Ha egy fiftififti kérdést nem matematikai alapon közelítünk meg, úgy érezzük, hogy húsz darab fekete után mostmár igazán pirosra ugorhatna az a rohadt rulettkerék. Valahogy ugyanígy érez az egyszeri Liverpool szurkoló: év eleje óta a pirosra tesz, de csak jönnek azok a galád feketék. Amelyik meccs eddig a szerencsén múlt, azt elbuktuk (Stoke elleni fejes) és galád sorozatunk egy gondolat erejéig sem akar megszakadni. Egyszerűen nem fair, ordító galádság, otromba pofátlanság, falkapartató fájdalom és egyéb költői abszurditások árasztják el elmém, mikor eddigi szezonunkra gondolok. Hogy ész, erő, s oly szent akarat. És mégsem. Igazából széttárom a kezem, mert még csak mérges sem tudok lenni senkire sem. Küzdöttek, ki-ki a maga módján. Csatárposzton gyengék voltunk, Torres biztos beakasztott volna legalább egyet Ngog kihagyott helyzeteiből, de összeséségen a francia is küzdött. Babel szépet lőtt, nem kaptunk meg két színtiszta - nem az, hogy megadható, necces, vidékreelmegy, vaskalapos - tizenegyest, a United és Chelsea ellen botrányosan védő Almunia pedig hamvából támadt fel.
Ez az Arsenal nem érdemelte meg a győzelmet. Fabregas rá egyáltalán nem jellemző aljas módszerekkel húzta az időt, semmivel sem voltak jobb helyzeteik, mint nekünk, nem tettek többet, nem játszottak szebben. Tiszta nullnull és csókolom meccs volt. Aztán jött Carragher cseréje és bátran kimondhatom, ez már a sors igazságtalansága volt velünk szemben. Degen beállása egyből zavarttá tette az addig betonklocniként védekező hátsó részt, az Arsenal pillanatok alatt vezette jobbnál jobb támadásait, melynek eredménye Diaby fejese volt. A lassításban kitűnik, Degen cimbora maradt le, mint a borravaló... Szeláví.
Helyzetünk rossz, de nem válságos. A harmadik hely kimondhatóan elúszott, bár ha őszinték akarunk lenni, láttunk már itt cifra mélyrepüléseket. A negyedik hely jelenleg megmaradt, a Villa nem bírt a United-del, a Tottenham pedig a Wolvestól szenvedett fájó vereséget. Egyedül a City profitált a fordulóból, az a csapat, melyhez jövő vasárnap látogatunk.
Még mielőtt keseregnénk, Benitez ma azt nyilatkozta, hogy Torres készen állhat már akár a City ellen is, habár ez enyhén csodaszámba menne. Johnson elkezdett futni már, Benayounról nem sok hír szállong, de ha igaz a 3-4 hét, akkor az bíz lejár pár napon belül. Aquilani is visszatér, reméljük összeszedte magát kényszerpihenője alatt.
Most pihenő következik, kedden az Anfieldre látogat az Unirea, nagyon tanácsos lenne legyőzni őket. Fejben kell itt rendet rakni, sokadszorra is. Hogy mit hoz a jövő, az rejtély (föl vagy le?).
Sokadszorra is.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.