A hétfői meccs már mutatott számos pozitív jelet, ám egy igazi Liverpool szurker/szakértő fájdalmas leckék során megtanulhatta már, aki reménykedik, azt visszakézből törli arcon a következő találkozó. A csütörtök felett tehát roppant csúnya felhők gyülekeztek.
Ez az Európa Liga valahogy nem ízlik nekünk, lássuk be, szar íze van a Tibi csokinak a Lindt után. Olyan izé az egész, mesterkélt. A nemzetközi sajtó sem épp a Liverpool pártján áll, s végül szeretném megemlíteni azt az esetet, mely jócskán beárnyékolta a csütörtöki találkozót: Albert Riera úgy gondolta, eljött az ideje, hogy tegyen még egy lapát szart a már így is omladozó kupacra, s a spanyol sajtón keresztül hátba támadja Benitezt, s a klubot. A megoldás (?) orv, galád, megkockáztatom azt a jelzőt, melyet az irodalmi nyelv és a sajtó igen ritkán használ: geci módszere ez véleményének kifejezésére. Nyilatkozatában süllyedő hajónak nevezte a Liverpoolt, s elítélte Rafa kommunikációs hiányosságait. Az etikátlan megközelítés Riera eltiltását eredményezte, melyet hétfőig szabtak ki jelenleg. Felmerül a kérdés, mit akart elérni a spanyol focista? Miért nem beszélt először Benitezzel? Sajnos vannak helyzetek, s ez pont ilyen, melyben félre kell tennünk minden jó érzésünket, szép emlékünket, és el kell adni Rierát egy orosz klubnak most rögtön. Bomlasztó, demoralizáló elemekre nincs szükség, pláne nem egy ilyen helyzetben levő csapatnál. A rohadt alma megfertőzi az egész kosarat, melyet meg kell akadályozni, bármi áron. Sajnálatos, hogy így ér véget vörösmezes karrierje.
Hogy a koronát is feltegyük az előzményekre, tudnunk kell, a csapat egy gólos hátrányba került a Lille otthonában. Nem volt ez egy all-inclusive nyaralás.
A csapatokat teltház fogadta az Anfielden, a hangulat frenetikus volt, a hétfői győzelem meghozta a szurkolók hangját is, akik az utóbbi időben ráébredtek, hogy igenis aktív befolyásolói lehetnek az eredménynek. Az első 5 perc bemelegítése után elindult egy olyan liverpooli őrlőgépezet, mely az első félidő egészét dominálta, s gyakorlatilag saját tizenhatosához szögezte a Lille-t. Lucas egyéni szólója, tőle szokatlan módon, fantáziadús megmozdulás volt, a büntető a lassítás után abszolút jogos volt, Steven Gerrard pedig - ha mást nem is de - ezt tökéletesen értékesítette. Johnson, Babel, Torres és StevieG minden mozdulatában benne volt a vezetés, Lucas is mintha látott volna a pályán. A csapatok nekigyűrkőztek a második félidőnek. Úgy tűnt, a Lille matematikusai rájöttek a szünetben, ez az 1-0-s állás bíz nem jelent nekik továbbjutást. Kiegyenlített játék jellemezte az első 20 percet, Torres az 51. percben pedig beköszönt. Olyan Torresesen: "némá, megin' viszi a kapura, BAZMEG EZ BELŐTTE!". Zseniális, egyszerűen nem lehet rá szavakat találni. A 70. perctől azonban elkezdődött a bekkelés. A vörösök már legszívesebben a hátukat locsolták volna forró vízzel, a csigazabálók ugyanakkor egyre inkább érezték, hogy itt bizony még lehet keresnivalójuk. Sajnos a záróakkord csak a 88. percben jött el, Gerrard toligált ügyesen, hogy utána Torres rúgja be azt a labdát, aminek kerek egylabdányi helye volt bejutni ott, ahol bement. Továbbjutás, heje-huja. Riera nagyon rába***ott az időzítéssel.
A Benfica verhető ellenfél, az azt követő Atletico-Valencia lehetőségek már kevésbé csábítóak, de mit lehet tenni?
A hétvégét egy külön bejegyzésben fogom górcső alá venni!
Én idén először bízom a csapatban. Reméljük, a hétvége méltó befejezést hoz! You'll never walk alone!
P.S.: Gratgrat Gera!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.