Megpróbáltam összeszedni érveket, amelyek ellenünk szólnának a mai mérkőzésen, de egy sem jutott eszembe. A csillagok állása, a nemzetközi helyzet, az olajár és még egy halom érv szól amellett, hogy az Anfield közönsége gólparádét lásson, s ne hiába pazarolja el a vasárnap délutánját.

A Benfica ellen pályára lépett keretünk minden kétséget kizáróan megállta helyét, sőt. Képesek voltak hátrányból fordítani, a kulcsmomentumokban higgadtak maradni, és a kínálkozó helyzeteket kíméletlenül bevarrni. Ennél többre pedig aligha vágyakozhatunk. Agger, megkockáztatom, szezonjának legjobb kilencven percét futotta. A kényszerű balhátvédre komoly nyomás nehezedett az első húsz percben, egyértelmű volt, a portugálok játszanak rá. Azonban a dán nemhogy megúszta a rohamokat, hanem olyan ördögi ügyességgel semlegesítette azokat - nemritkán vert helyzetből passzokat osztogatva - hogy a Benfica rövid idő múltán visítva menekült középre. Kyrgiakos, akinek játékában mindig ott lapul egy ordas baki manócskája, olyan határozottsággal fojtott el minden támadást, hogy a Digisport kommentátora (aki hasonló véleményen volt velem) helyben nyomott egy Canossa-járást. Kuyt hivatalosan is minden kapus rémálma lett, góllal és gólpasszal köszönt be ezúttal is. Torres meg... Hát ő Torres. Lehet keresgélni a szuperlativuszokat, de felesleges. Elég csak megnézni pár gólját, azok mindent elmondanak. Végül, de nem utolsósorban meg kell emlékezni a középpályáról: Mascherano, Gerrard és Lucas munkája egészen kiemelkedő volt, reméljük, nem adják lejjebb a szezon hátralévő részében sem.

Hogy mit is várok egészen pontosan a mai naptól? Hatalmas, magabiztos győzelmet. A Fulham, habár elég sok csapatot megizzasztott, s meg is vert, fáradt. Nem mintha a Liverpool többet pihenhetett volna, de Gerrardék több éve edzik magukat már BL-hetekkel, s egy olyan méretű klub, mint a Fulham, nem biztos, hogy rendelkezik kellő tapasztalattal, kondícióval és tartással egy ilyen szoros menetrendhez. Félreértés ne essék, egy pillanatra sem szeretném becsmérelni Roy Hodgson és keretének munkásságát, csupán úgy vélem, ebben a szituációban hatalmas előnyt jelent a sokéves csiszolódás. Ha a védelem fogni tudja Zamorát és megfojtják Gerát, a cottagerek önként dőlnek bele a képzeletbeli liverpooli kardba. Insua sérülése újabb kényszermegoldást követel a bal oldali védőposzton, szinte biztos, hogy ismét Agger fogja majd ezt az oldalt kapni. Valószínűsíthetően középen Carragher és Kyrgiakos vigyázzák majd a rendet, jobb oldalt pedig Johnson kap majd helyet. Középen Mascherano és Lucas adhatják majd a fedezetet, a két szélen pedig Maxi, Babel, Kuyt vagy Benayoun egy tetszőleges kettőse segíti majd a támadásokat. Elől Gerrard és Torres igyekszik majd varázsolni. A szokásos négyötegy. Hozzátenném, én azért titkon reménykedem egy Sunderland elleni felállásban... Meglátjuk! 

Könnyű meccs ide vagy oda, ha a találkozót bukjuk, mehetünk vissza a balettbe ugrálni. Rossz lenne évzáráskor megállapítani, hogy a Fulham ellen ment el a negyedik hely.

You'll never walk alone!